Első bejegyzés; 06:46
Ismét rám köszöntött egy új nap,tele reményekkel..habár jobban belegondolok, azt kell látnom,hogy a tegnapi nap is ezt az ígéretét hordozta magában végül mégis morózussá váltam estére. Éppen a napfelkeltét nézem az ablakon át,és elmélkedem.Elmélkedem arról a számomra fel sem fogható "messzeségről",hogy századokkal,és ezredekkel ezelőtt is ugyanezen égitest ébredését,pont így végig nézhette valaki,ugyanígy bele kezdett a napi teendőibe,élt és tette az apró,mégis fontosnak vélt dolgát,akárcsak Te,vagy én...A nap azóta is minden reggel kel,de hol vannak már azok a régi tanúk...Félelmetes,hogy egyszer majd én is "régi tanúvá" válok. A fontosnak tartott dolgaim semmivé,jelentéktelenné lesznek.....
Miközben ezek a gondolatok futnak át az agyamon,rásandítok a tőlem balra lévő képre,igyekszem erőt gyűjteni,és az alkotáshoz szükséges lelki töltést elérni. Beleélem lelkem a kép mondanivalójába,és várom,hogy megszólítson,mesélni kezdjen.... Festőként nem teszek mást,mint az a tolmács aki egyik nyelvről lefordít egy másik nyelvet. Beszélgetek a vászonnal,a vásznon keresztül valami több,valami felettem álló "megfoghatatlannal".Hallgatom, figyelem az érzéseket amelyek bennem, de általa születnek formálódnak képpé,hordozva üzenetét a Teremtőnek....Ezeket az "üzeneteket" nekem az ecsettel csak le kell írnom. Szavakat a festék,a szavak,érzések erejét a színek nyelvére...
Utazás az életünk minden pillanata. Minden ember egy szubjektív univerzum amely utazik a létezés űrén át. Ha érdekel az én univerzumom, akkor kérlek tarts velem és légy részese mindannak ami a földi utazásom alatt történik velem. Emberként, alkotó művészként.....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Elkészült egy újabb "Hogyan készült" videó, amelyben látható, hogy miként készítettem el "Ádám és Éva - A Paradicsom elvesz...
-
Egy fél nyár, egy teljes ősz és majd egy tél az ami elmúlt azóta, hogy írtam volna akár egy sort is itt. Holott sok minden történt azóta. ...
-
2010.11.02-07:13 Kedd; Első bejegyzés. Az elmúlt néhány nap mély lelki egyedüllétben telt el. Köszönhető egyrészt az óra átállásnak,neke...
-
Hideg téli késő délután,december.. A hó ropog a megfáradt lábak alatt, miként a cukorsüveggé változott boldog emberek szaporán lépkedve, eg...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés