2010. november 4., csütörtök

Második bejegyzés 12:15

Intézem a napi dolgaim,és növelem a telefonszámlám,közben azon kaptam magam,hogy órák óta a műteremben ülök,és már magamhoz is tértem,de még mindig nem vettem kézbe az ecsetet.Délelőtt beszélgettem néhány régen látott barátommal,és tényleg régen láttam őket.Reniéknek is tíz hónapos a pici,még nem is láttam,de a Renit is akkor láttam utoljára amikor,még a másállapot elején volt. Mikor is..?hmm ja igen tavaly március elején amikor a kiállításomat rendezte. Jól szervezett esemény volt...csinosak voltak a segítő kolléganői......,és finom,friss volt a pogi is,ami nem egy hátrány egy verniszázs esetében,mert idehaza sokan csak ezért,és nem a művészet miatt járnak ilyen eseményekre.

Emlékszem egy esetre,(nem mostanában történt)egy ismerős/barát kollégának nyílt kiállítása a volt Zichy kastélyban Budán.Ha rendezvényre megyek mindig megtisztelem azzal az ott lévőket,hogy igyekszem alkalomhoz illő öltözetet viselni,mivel akár egy kiállítás,akár színházi előadásról van szó,az ott a kultúra szentélye,de legalábbis arra a rövid időre annak szentelődik,és Thália előtt mégsem tűnhetek slamposnak,(ez sajnos nem mindenkinek fontos)ebben az esetben egy tört fehér ing,és egy sötét szürke vászonnadrágot viseltem,fekete bőrcipővel(ennek később lesz jelentősége).No ezután a kis kitérő után folytatom a történetet. Miután megtörtént a megnyitó kötöttebb,ünnepélyes része,és a jelenlévő emberek vegyülni kezdtek, kistányérral a kézben nézelődtek a festmények közt járkálva.(A tányérokon "falatkák",és az elmaradhatatlan hungaricum a "sajtos pogi")A többségnél kulturált emberhez méltóan ebből is,abból is ízlésesen néhány darab az említett konyhai felszerelésen. Igen ám,de nem mindenki tartozik ebbe a kategóriába,vannak az úgynevezett "enni járók",no ez a szekció is két csoportra osztható (egy valamiben mindkettő azonos bármilyen kiállításra elmennek témától,alkotótól függetlenül,vér komoly,már-már a hozzáértést sugalló arccal nézelődnek,és ezen faj képviselői fellelhetőségi területe szűken az asztal,és annak szoros környezetére koncentrálódik. Mintegy jelezve a territóriumot) többnyire az első csoportba tartozók csak belsőleg,és azonnali felhasználásra fogyasztanak,a családjukkal,ismerőseikkel,barátaikkal nem óhajtják megosztani a kiállításon "szerzett"élményeiket(ezek főleg kulinárisak) Ellenben a második csoportba tartozó egyedek efféle tevékenysége a gyűjtögető életmód,és mennyiségét tekintve a közétkeztetés határ mezsgyéjén lavírozik. Nekem szerencsém volt,mert egy igen ritka példánnyal sikerült találkoznom ezen a becses rendezvényen..származtatását tekintve,a második csoport,sznob alfajának,némi művészi külső mögé álcázott kategóriájába tartozott. (nagyapám mondogatta anno..fiam mindig van lejjebb..) Történt ugyanis,hogy ünneplő vasárnapi ruhámban álldogálok a fal melletti lépcsőfordulóban,(mellettem,balkézről az italokkal teli asztal)amikor hozzám lép a fentebb említett Darwini mélységeket feszegető külsejű (lehet,hogy a hiányzó láncszemmel találkoztam?)szerzet.Köpenyének(ami könyörögve sírt egy kis esőért,mert úgy talán éri még sanyarú létezésében egy kis víz.-Sokan azt hiszik,hogy a művészet közeliség egyben ápolatlanságot is takar.Ez hatványozottan igaz a festészettel szemben.-De számomra ez a sztereotípia soha nem volt értelmezhető)zsebei dagadtak,a bennük rejlő szalvétába göngyölt majonézes falatkák,és a "sajtos pogik" százától...Rám néz,és végtelenül leereszkedően megszólít.

-Pincér töltsön egyet a fehérből... egy pillanatra meghökkentem,azután lopva körbesandítottam,felmérve intim szférám határait,hogy talán más is tartózkodik velem idebent..de nem,-konstatáltam- ez a fura jószága az Úrnak tényleg nekem szólt. Kedvesen,és bájosan rámosolyogtam,majd szóra nyílt az édes szüleimtől származtatható hangképző szervem.

-Természetesen "uram" a szárazból,vagy esetleg megkínálhatom a félszárazból. De ha megengedi ajánlanám önnek az itt található vörösborok bármelyikét.
-FEHÉRET!
-Mári...
-TÖLTSE MÁR...!
Hozza a fajától elvárható viselkedést. gondoltam magamban,miközben töltöttem..
-Megkérdezném,ha nem veszi tolakodásnak,milyennek találja a kiállított képeket? kérdeztem
-NINCS SOK IDŐM A MEGNÉZÉSÜKRE! válaszolta,MIVEL SIETEK!tette hozzá két nagy falat,és az azoknak leöblítésére tett kísérlete közben..
-Kérdésem azért tettem fel,(folytattam)mert érdekelne,hogyan látja ön az alkotásokat,mivel szubjektív véleményem szerint a most látható,kiállított alkotásai a művésznek nagyban eltérnek az eddigi munkáin láthatóaktól,határozott előre lépést ért el az anyagok felhasználása,és a képeken látható fények láttatásának terén.. Megállt a keze poharastól,a levegőben,félúton a szája felé.Most rajta volt a csodálkozás sora.
- Ön nem pincér?
-Nem! mondtam -Néhányan azt állítják rólam,hogy festőművész vagyok. Fejeztem be a mondatot.
Ekkor olyan bambán nézett rám,hogy istenemre meg is sajnáltam a szerencsétlent. Motyogott valamit azután elviharzott. Mint később hallottam (tavasz lévén) nem sokkal arrébb,egy óra hátránnyal nyílt egy másik kiállítás is.....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Így készült...

A minap, mikor ismét írni kezdtem, ígértem, hogy ismét elkezdek feltölteni, "így készült videókat". Ennek első látható darabja ebb...