Második bejegyzés 12:15
Intézem a napi dolgaim,és növelem a telefonszámlám,közben azon kaptam magam,hogy órák óta a műteremben ülök,és már magamhoz is tértem,de még mindig nem vettem kézbe az ecsetet.Délelőtt beszélgettem néhány régen látott barátommal,és tényleg régen láttam őket.Reniéknek is tíz hónapos a pici,még nem is láttam,de a Renit is akkor láttam utoljára amikor,még a másállapot elején volt. Mikor is..?hmm ja igen tavaly március elején amikor a kiállításomat rendezte. Jól szervezett esemény volt...csinosak voltak a segítő kolléganői......,és finom,friss volt a pogi is,ami nem egy hátrány egy verniszázs esetében,mert idehaza sokan csak ezért,és nem a művészet miatt járnak ilyen eseményekre.
Emlékszem egy esetre,(nem mostanában történt)egy ismerős/barát kollégának nyílt kiállítása a volt Zichy kastélyban Budán.Ha rendezvényre megyek mindig megtisztelem azzal az ott lévőket,hogy igyekszem alkalomhoz illő öltözetet viselni,mivel akár egy kiállítás,akár színházi előadásról van szó,az ott a kultúra szentélye,de legalábbis arra a rövid időre annak szentelődik,és Thália előtt mégsem tűnhetek slamposnak,(ez sajnos nem mindenkinek fontos)ebben az esetben egy tört fehér ing,és egy sötét szürke vászonnadrágot viseltem,fekete bőrcipővel(ennek később lesz jelentősége).No ezután a kis kitérő után folytatom a történetet. Miután megtörtént a megnyitó kötöttebb,ünnepélyes része,és a jelenlévő emberek vegyülni kezdtek, kistányérral a kézben nézelődtek a festmények közt járkálva.(A tányérokon "falatkák",és az elmaradhatatlan hungaricum a "sajtos pogi")A többségnél kulturált emberhez méltóan ebből is,abból is ízlésesen néhány darab az említett konyhai felszerelésen. Igen ám,de nem mindenki tartozik ebbe a kategóriába,vannak az úgynevezett "enni járók",no ez a szekció is két csoportra osztható (egy valamiben mindkettő azonos bármilyen kiállításra elmennek témától,alkotótól függetlenül,vér komoly,már-már a hozzáértést sugalló arccal nézelődnek,és ezen faj képviselői fellelhetőségi területe szűken az asztal,és annak szoros környezetére koncentrálódik. Mintegy jelezve a territóriumot) többnyire az első csoportba tartozók csak belsőleg,és azonnali felhasználásra fogyasztanak,a családjukkal,ismerőseikkel,barátaikkal nem óhajtják megosztani a kiállításon "szerzett"élményeiket(ezek főleg kulinárisak) Ellenben a második csoportba tartozó egyedek efféle tevékenysége a gyűjtögető életmód,és mennyiségét tekintve a közétkeztetés határ mezsgyéjén lavírozik. Nekem szerencsém volt,mert egy igen ritka példánnyal sikerült találkoznom ezen a becses rendezvényen..származtatását tekintve,a második csoport,sznob alfajának,némi művészi külső mögé álcázott kategóriájába tartozott. (nagyapám mondogatta anno..fiam mindig van lejjebb..) Történt ugyanis,hogy ünneplő vasárnapi ruhámban álldogálok a fal melletti lépcsőfordulóban,(mellettem,balkézről az italokkal teli asztal)amikor hozzám lép a fentebb említett Darwini mélységeket feszegető külsejű (lehet,hogy a hiányzó láncszemmel találkoztam?)szerzet.Köpenyének(ami könyörögve sírt egy kis esőért,mert úgy talán éri még sanyarú létezésében egy kis víz.-Sokan azt hiszik,hogy a művészet közeliség egyben ápolatlanságot is takar.Ez hatványozottan igaz a festészettel szemben.-De számomra ez a sztereotípia soha nem volt értelmezhető)zsebei dagadtak,a bennük rejlő szalvétába göngyölt majonézes falatkák,és a "sajtos pogik" százától...Rám néz,és végtelenül leereszkedően megszólít.
-Pincér töltsön egyet a fehérből... egy pillanatra meghökkentem,azután lopva körbesandítottam,felmérve intim szférám határait,hogy talán más is tartózkodik velem idebent..de nem,-konstatáltam- ez a fura jószága az Úrnak tényleg nekem szólt. Kedvesen,és bájosan rámosolyogtam,majd szóra nyílt az édes szüleimtől származtatható hangképző szervem.
-Természetesen "uram" a szárazból,vagy esetleg megkínálhatom a félszárazból. De ha megengedi ajánlanám önnek az itt található vörösborok bármelyikét.
-FEHÉRET!
-Mári...
-TÖLTSE MÁR...!
Hozza a fajától elvárható viselkedést. gondoltam magamban,miközben töltöttem..
-Megkérdezném,ha nem veszi tolakodásnak,milyennek találja a kiállított képeket? kérdeztem
-NINCS SOK IDŐM A MEGNÉZÉSÜKRE! válaszolta,MIVEL SIETEK!tette hozzá két nagy falat,és az azoknak leöblítésére tett kísérlete közben..
-Kérdésem azért tettem fel,(folytattam)mert érdekelne,hogyan látja ön az alkotásokat,mivel szubjektív véleményem szerint a most látható,kiállított alkotásai a művésznek nagyban eltérnek az eddigi munkáin láthatóaktól,határozott előre lépést ért el az anyagok felhasználása,és a képeken látható fények láttatásának terén.. Megállt a keze poharastól,a levegőben,félúton a szája felé.Most rajta volt a csodálkozás sora.
- Ön nem pincér?
-Nem! mondtam -Néhányan azt állítják rólam,hogy festőművész vagyok. Fejeztem be a mondatot.
Ekkor olyan bambán nézett rám,hogy istenemre meg is sajnáltam a szerencsétlent. Motyogott valamit azután elviharzott. Mint később hallottam (tavasz lévén) nem sokkal arrébb,egy óra hátránnyal nyílt egy másik kiállítás is.....
Utazás az életünk minden pillanata. Minden ember egy szubjektív univerzum amely utazik a létezés űrén át. Ha érdekel az én univerzumom, akkor kérlek tarts velem és légy részese mindannak ami a földi utazásom alatt történik velem. Emberként, alkotó művészként.....
2010. november 4., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Elkészült egy újabb "Hogyan készült" videó, amelyben látható, hogy miként készítettem el "Ádám és Éva - A Paradicsom elvesz...
-
Egy fél nyár, egy teljes ősz és majd egy tél az ami elmúlt azóta, hogy írtam volna akár egy sort is itt. Holott sok minden történt azóta. ...
-
2010.11.02-07:13 Kedd; Első bejegyzés. Az elmúlt néhány nap mély lelki egyedüllétben telt el. Köszönhető egyrészt az óra átállásnak,neke...
-
Máshol és más fórumon már néhány mondatban beszéltem arról, hogy eddigi életem legnagyobb munkája előtt állok...talán a legnagyobb is lesz.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése