2010. november 2., kedd

Negyedik,ötödik,és hatodik nap

2010.11.02-07:13

Kedd; Első bejegyzés.

Az elmúlt néhány nap mély lelki egyedüllétben telt el. Köszönhető egyrészt az óra átállásnak,nekem ilyenkor lelassul az idő,hirtelen időmilliomosnak érzem magam. Fura dolog ez,még számomra is viszont élvezem az érzését. Szeretem a korán jövő sötétedést,a közelgő tél zamatát,és az Ünnep közelgő pillanatait... Este amikor a fényárban úszó sírok között kerestem fel az eltávozott rokonaim,és egykori barátaim,hogy az emlékezés gyertyájával tisztelegjek előttük,felidéztem a régen elmúlt boldog pillanatokat. De a számtalan sír között van egy sírhant,amely előtt mindig hosszasan megállok,(ehhez a sírhoz,csak akkor megyek,mikor egyedül lehetek) nézem a fényképet,amely a fejfát díszíti,megérintem a követ melynek hideg érintése süti a bőrt az ujjaimon,s amely örökre elfedi a földet,azt a földet amely magába zárja a testét annak kit egykor szerelmemként becéztem..Állok,és imádkozom,nézem,és próbálom elfogadni,még ily sok eltelt év távlatából is a "többé nincs"rideg tényét...

- Mennyi ideje is? kérdem,és magam döbbenek meg a válaszon
-Már tizenkettő.
Már oly régen..? hiszen pillanatoknak tűntek az évek..de nem! Emlékezz vissza,-szorítom rá magam- emlékezz,mily soká tartott amíg elengedted magadban..amíg elfogadtad,azt amit nem lehet elfogadni..,hogy nincs többé...
-Megszólítom.
Itt állok a sír mellett amely magába zár.Akárcsak azon a júliusi napon amikor örökre elmentél,fogtam a kezed,ott voltál mellettem,és mégis felfoghatatlan távolság választott el Tőled,s ma még messzebb vagy.
Neked ott,és akkor megállt minden,nem fogott többet rajtad az idő kérlelhetetlen szigora.Mindörökre fiatal,és szép maradtál,ahogyan mindig is szeretted volna..hiszen hányszor mondtad cinkosan nevetve
-Drágám én soha nem leszek nagymama,és én hányszor korholtalak ezért...pedig Te tudtad..,és ha akkor figyelmesebb vagyok,láthatom a szemedben megbúvó huncutság mellett az ott bujkáló szomorúságot.Láthattam volna,hogy Te,már akkor tudtad,mindent tudtál...Láthattam volna abból is,ahogyan élsz,gyorsan,mindent akarva,és mindig keresve kérdéseidre a válaszokat,mert siettél,hiszen Te Tudtad..,nincs időd...Már tizenkét éve..mint évszázadok.....
Itt állok most...egy gyertyaszállal a kezemben,s nézlek......Nézlek,s Te alszol csendesen,megpihenve....,az évek háborítatlan suhannak el...,tova e hant fölött,arcomra lassan ráncokat vés a rohanó idő.. .A világ fordul körötted,évre,év hajlik,míg Te békésen pihensz,alszod örök álmod....sírod fölött száz virág nő.....e virágok közt lepkék járják tündértáncuk....aludj Kedvesem... aludj békében.....

1 megjegyzés: