2010. december 2., csütörtök

2010.12.02

Első bejegyzés. 09:16

Zord idővel köszöntött be a tél, december első napján,de nem csak az időjárás miatt, az ellen fellehet öltözni, viszont a lelkekben uralkodó fagy,és ridegség ellen semmi nem használ. Említettem az elmúlt hetekben egy jótékonysági rendezvényt (melyre az Anyák imája...imák földje című alkotást készítettem)amelyet sok jó ember önzetlenül segített megszervezni, de hiába volt a sok munka,(több, mint ezer névre szóló meghívó, és rengeteg emailen történt meghívás)az emberek, a közönség a segíteni akarás távol maradt, ezért az utolsó pillanatig kivárva..várva valami csodát, fájó szívvel de le kellett mondanunk a rendezvényt megköszönve mindenkinek a szervezésben való önzetlen munkáját. Ma is értetlenül állok az előtt a jelenség előtt, hogy ennyire érdektelenné vált a világ..Hiszen nem kellett vagyonokat kifizetni, és minden egyes fillér azokhoz a beteg gyermekekhez került volna akiknek lehet, hogy ez lesz az utolsó karácsonya...néhány forintból reményt adhattunk volna ezeknek a piciknek. REMÉNYT! Reményt a gyógyulásra, reményt egy utazásra, reményt néhány önfeledt pillanatra...ehelyett mit kapnak tőlünk egészséges emberektől? Lemondást, és érdektelenséget. Itt szeretném megköszönni azoknak akik segítettek, és mellé álltak a kezdeményezésnek önzetlenül, tiszta szívvel. Minden Művész kollégámnak,  Détár Enikőnek, és Rékasi Károly színművészeknek akik az első hívó szóra jöttek örömmel, és tiszta szívvel. Az Eger Hotel,és Park tulajdonosainak, Harmati László úrnak, Harmati Juditnak, és Harmati Péternek. Muhel Ágnes szálloda menedzsernek aki erején felül teljesített,és az ott dolgozó embereknek akik az utolsó pillanatig megtettek mindent a siker érdekében. Azoknak a cégeknek akik a termékeiket ajánlották fel a rendezvény lebonyolításához. Kiemelten megköszönöm két ember áldásos, és fáradhatatlan munkáját. Teleki Klára, és Ács Érmes Károly művészettörténész műtárgy szakértő barátomét. Ők ketten voltak ennek a kezdeményezésnek a lelke, és szíve. Nélkülük még ezen lehetőség sem jött volna létre. Isten áldja meg mindnyájukat. A bejegyzésem végén szeretném veletek megosztani egy barátom versét, amelyet elkeseredésében írt..Abban az elkeseredett pillanatban szedte rímbe a gondolatait, a közöny szülte fájdalmát amikor végleg búcsút intettünk ennek az eseménynek. Az eseménynek, de nem az ártatlan, és védtelen beteg piciknek...



Ősz és Fohász

---sleepwellnek---

névtelen levelek
milliárdjait írja ez az ősz
melyekben vádolja a nyarat
hogy elszökött
s már előre mocskolja a telet

éhes ölyv köröz
beszántott ürgelyukak felett

valahol
föláll majd visszaül
a Készülődés
egy vers
ijedtében dadogni kezd
mert szavak végére
nem tapad se rím se rag
csupán a semmi változik
s így minden
ugyanúgy marad

*

ments meg engem
a dolgok üres tekintetétől
kongó cicomáktól
hogyvagy-jólvagyok
közhelybarmaitól
önzéskagylókban hizlalt
gyöngy-özöntől
gyógyíts be
röpüléseknek-szánt
égi kalodalyukakat
s vágj ösvényt
mely erdőn átvezet
adj vágtát
izzó farkasharapást
e mindennapi
méla csordakút helyett

                                   (Kelebi István)                        

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Így készült...

A minap, mikor ismét írni kezdtem, ígértem, hogy ismét elkezdek feltölteni, "így készült videókat". Ennek első látható darabja ebb...