Felhők közül a nap...

Ma délutánra jobb lett a napok óta borús kedvem. Sokszor fordult elő velem manapság, hogy azon kaptam magam, azt kutatom magamban vajon van-e értelme annak amit csinálok, hiszen a mai világ nem igazán a művészetpártolásáról híres.. Ez eredhet a majd mindenkit sújtó anyagi okokból, de más oldalról ered az általam oly sokszor kárhoztatott szellemi igénytelenségből is. Viszont ma újból felvillantotta felhők közül  fényét a nap.
Történt a mai napon ugyanis, hogy egy nagyon kedves emailt kaptam amelyben röviden azt ecseteli a számomra kedves ismeretlen író, mennyire megfogták az alkotásaim. Ennél nagyobb dicséretet nem lehet kapni egy olyan embernek aki az alkotásból, az alkotásban él. Többször is megemlítettem ezen a fórumon, mennyire fontosak a visszajelzések és ezek mekkora erőt képesek adni ahhoz, hogy folytassam az utam. Kevés dolog okoz akkora boldogságot, mint a tudata annak, hogy ami a lelkemből született, egy másik ember lelkében nyomot hagy és érzéseket kelt. Tegnap azt írtam az élet egy nagy hullámvasút, remélem most a hullám felfelé ívelő része következik,mert hatalmas erőt érzek magamban a munkához. Amikor visszajelzést kapok (pláne ha az pozitív) megtelek tettvággyal, megtelek témával most is így van.. elkezdtem ismét szárnyalni. Fantasztikus érzés újra érezni azt, hogy élek, mert egy művész élete az alkotás s ha az elveszik valamely oknál fogva, az alkotó nem több egy vegetáló porhüvelynél tartalom nélkül.