2012. április 16., hétfő

Egy kép utóélete..azaz mi is történik ma itthon?

Napok óta nem írtam,mert hol a napirendem nem volt alkalmas, hol pedig a hangulatom arra, hogy bejegyzést írjak.
Ma már kissé távolabbról szemlélve az eseményeket..tudok tárgyilagos lenni és érzelmektől mentesen vagyok képes továbbítani mindazt amit úgy is nevezhetnék "korszellem"


Nem oly régen beharangoztam a legutóbbi alkotásom megszületését. Ezen mű megrendelésre született. Örömmel és nagy elánnal kezdtem bele a munkába.. Egy alkotás megszületése szervezői munkával és anyagi áldozattal jár, sok esetben nem is kevéssel. Megrendelni a vásznat, elszállíttatni a műterembe, keretet készíttetni hozzá (Lamia...című képem esetében a keret adott volt, egy szépen restaurált eredeti, antik keret formájában) A megrendelővel megegyeztünk, hogy a kép elkészültekor meglátogat a műteremben és ahogy ebben az esetben lenni szokott egy 'verniszázs keretében bemutatásra kerül a kép, majd az új tulajdonosának kedve szerint elindul a világba a maga útján......

Az alkotás elkészült hál istennek nem kis sikert aratva azok között akik látták, művészettörténészi és műtárgyszakértői műbírálatot kapott szép díszkötésbe téve, természetesen hivatalos értékbecslésen is át esett az alkotás..vagyis nagyon komoly pedigrével kezdett el rendelkezni a mű.
A megrendelő hosszas ide-oda idő tologatás után kijelölt egy napot, melyen neki a műtermemben megfelelő lenne megjelennie.. Az időpont 14h-ban lett megjelölve. Azon a megbeszélt napon éppen tanítottam és kettőig szólt volna az óra, de a megbeszélésre tekintettel rövidebbre fogtam, mivel nem állt szándékomban egymásra csúsztatni az eseményeket.... Eljött az idő, megrendelő sehol. Vártam egy kicsit, majd felhívtam. Telefont nem vette fel, többszöri próbálkozás után sem, majd küld egy sms-t, hogy éppen tárgyal.... Elgondolkodtam azon, vajon ez itthon az elfogadható etikettbe beleférő viselkedés-e? Mivel egy héttel előre leegyeztetett időpontra komoly ember nem szervez rá semmit.. ha valami mégis közbe jön azt jelzem még a megfelelő időben, hiszen ezzel is tiszteletet mutatok a másik ideje, élete iránt. Itt ilyenről szó sem volt. Csak egy sms...Elnézést tárgyalok, mindjárt hívom... Eltelt egy, két...három óra, felhív a "nagyon elfoglalt üzletasszony", hogy itthon tartózkodom-e,mert beugrana megnézni a képet... A pontatlansága és a lekezelő modora miatt már amúgyis kellőképpen magas volt a vérnyomásom, de erőt véve magamon, közöltem..természetesen. Megérkezett... Uhh..hát őszinte leszek nem szoktam elsőre magamban ítélkezni, de azért az a megjelenés messze nem az volt ami elvárható egy állítólag "komoly" tisztet betöltő embertől...Nos a viselkedése sem cáfolta meg a megjelenését...az illetőnek. Előre is elnézést kérek tőletek a jellemzésért, de sehol nem lesz benne egy fikarcnyi költői túlzás sem, csak az amit láttam...
Megjelenés. Finoman koszos ballonkabátszerű 'nemtudommi, ez felett egy végtelen igénytelen arcon ülő buta tekintett, amit keretbe zárt a vékony szálú, fodrászt régen nem látott zsíros hajtömeg. Lejjebb haladva, volt szerencsém látni pecsétes farmerját, és félretaposott tornacipőjét...  Na igen, hát tényleg így néz ki egy önmagát a telefonban komoly üzletembernek kiadó valaki? Őszintén szólva ha nem email-ben teszi ezt a megrendelést, hanem személyesen elgondolkodtam volna azon, hogy egy nagy értékű alkotást készítsek-e neki. Mindegy úgy voltam vele, ha már itt van..nem zúdítom rá paprikás hangulatom, ám legyen lássa az általa rendelt képet. Amikor belépett a műterembe, már akkor elkezdett kioktatni és fellengzősen beszélni.. A menedzserem nem is értette, mit akar most itt az illető, mivel sem az nem volt túl érthető amit mondott sem pedig az ahogy mondta.... Én szépen hátravonultam hagytam őket kibontakozni... A kép tetszett, de végig volt egy olyan érzésem, mintha egy kandikamera felvételen lennék...olyan szürreális volt az egész szituáció... Majd egy órát beszélt a semmiről ,majd elkacsázott koszos kis ruhájában és én nem tudtam sírjak avagy nevessek..sírjak mert egy hónapomat tettem bele egy alkotásba és pénzemet amit ettől a "megrendelőtől" vissza nem látok...avagy nevessek,mert elkészült egy jó alkotás...Nos úgy döntöttem inkább nevetek az egészen..habár az illető hölgy nagyon győzködte a menedzserem, hogy másnap hívja mindenképpen.. Vagy amennyiben az elfoglaltságai miatt kimenne a fejéből egy óráig hívja fel valamelyikünk... Nos másnap a megbeszéltek alapján próbáltam hívni, nem is vette fel a telefont, pontosan ahogy számítottam rá. Írtam neki egy nagyon kedves sms-t melyben tudattam vele, hogy sem a pontosság, sem az adott szó betartása neki nem erőssége...így ez a kép már előző nap sem volt számára a megjelenése után eladó..sőt olyannyira nem, hogy miután elment megszerveztem, hogy az alkotás elutazzon Budapestre és ott egy tárlaton vegyen részt.


Jelenleg egy galériában, egy hónapos tárlat keretében megtekinthető, akár meg is vásárolható...antik keretestől (melyet grátisz adtam a képhez), műbizonylattal együtt...

A címben feltettem egy kérdést...mi is történik ma itthon? Bizony isten nem értem az embereket, hogy az adott szó, az ígéretek semmit nem érnek a mai világban.. Csak úgy szórakozásból, hogy többnek tűnjön maga előtt a felépített álomvilágában, megrendel egy műalkotást. Tényleg ebbe az irányba halad a világ?   Remélem nem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

 Elkészült egy újabb "Hogyan készült" videó, amelyben látható, hogy miként készítettem el "Ádám és Éva - A Paradicsom elvesz...