2012. április 30., hétfő

Szösszenet

Ady szerint egykoron Párizsba beszökött az ősz... Ide Egerbe viszont betört a nyár..felrúgott minden átmenetet, tikkasztó kánikulát hozott magával. Lehet, hogy ez a haladó korom sajátja,de nagyon megvisel ez a hirtelen váltás, nincs kedvem még enni sem (pedig az nálam nagy szó). Hétvégén dolgoztam, a változatosság kedvéért kertrendezés volt a soron, még jól is esett volna,de...és itt megint a nagy hőségre visszautalva, nem esett jól. Fáradt voltam estére, mint aki futott egész nap. Apropó kertrendezés. Megint beigazolódott a sok régi bölcsesség közül az amelyik azt firtatja, hogy csak az van igazán megcsinálva amit az ember magának tesz..
Volt egy segítségem ehhez az alapvetően egy napos munkához (kertrendezés)..de oly érdekes metódus alapján végezte el az illető a kapott feladatot, hogy még a tegnapi napon is azzal kellett foglalatoskodnom, hogy a kert közepére általa teremtett Himalája méretét űberelő földhányásokat, laza céltudatos kitartó mozgással a vertikálisból visszaállítsam horizontálisra, ami egészen addig a jellemző sajátossága volt a terepnek.
Kellemes vasárnapi elfoglaltság volt a már sokat emlegetett rekkenő hőségben.
Viszont ebben a pillanatban ülök a műteremben és élvezem az aránylag elfogadható klíma örömét.
Tudom sokan most azt gondoljátok, ez az ember meg van veszve...inkább örülne annak, hogy meleg van. Örülök is neki, de számomra hiányzik a gyerekkorom fokozatos évszakból évszakba átmenő langyos tavasza..az illatos május kellemes orgona illatú délelőttje..mivel itt már reggel 7-kor több mint 20 fok volt ma is..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése