2012. július 22., vasárnap

Amiről soha nem beszéltem...

Soha nem beszéltem a magánéletemről. Soha nem beszéltem arról a sok útkeresésről amikor a boldogságot keresve szép pillanatok és gyötrődések közepette, fájdalommal élve küzdök meg művészként azzal amit a sors rám mér. Soha nem beszéltem arról a boldogságról amikor úgy éreztem nyugodt révbe érve még ha kisebb súrlódások között is de nyugalmasan tudok alkotni, adni a világnak, örömet adni annak kit mellém reményeim szerint társnak adott az ég. Így volt ez a közelmúltig is. Az életemben több tragikusan fájdalmas év után megtaláltam azt akit úgy szokás emlegetni a nagy Ő. Amennyire csak tudtunk igyekeztük boldoggá tenni a másikat, úgy éreztem családra leltem Benne és érzelmileg nyugodt révbe ért az életem. Ezzel a biztos érzelmi háttérrel éreztem, hogy belefoghatok abba amit talán az életem eddigi, ha nem a legnagyobb művének szánok. Majd egy napon mint derült égből villámcsapás ért, hogy az aki nekem mindennél többet számít, akiért érdemes élni, létezni, ki miatt értékes volt minden és szebbé vált általa a világ elment az életemből.Sejtem, hogy nem lehet könnyű dolog együtt élni velem akinek az alkotás az élete, sokszor hibázom is sőt tévedhetetlen sem vagyok,de a hibáimat mindig belátva korrigálok és megkövetem magam ha tévedek, de mindig törekedtem arra, ha nem is sikerült maradéktalanul betartanom, hogy a Páromnak igyekeztem boldogságot és figyelmet adni.
Most rettenetesen egyedül érzem magam, mintha a világ lökött volna ki magából. Előttem a cél és félek nem lesz akivel megosztom majd az örömet amikor elkészül vagyis biztosan lesznek akik megtisztelnek azzal, hogy megtekintik az alkotásom de félek, hogy  a szívemnek Legkedvesebb nem lesz ott velem, nem lesz ott, hogy  fogja kezem ha eltévedek az alkotás sűrűjében.Nem lesz, hogy helyreigazítsa lépteimet... Az, kivel végig sétálhatok kézen fogva az életnek nevezett ösvényen.
Őszintén megvallva félek. Félek attól, hogy nem kapom meg a sorstól azt amire a legjobban vágyom a boldogságot, hiszen amikor rátalálok el is veszítem.
Sokat gondolkodom a hibáimon, most nagyon fáj a lelkem.

3 megjegyzés:

  1. Drága Zoli, pedig Te nagyon megérdemelnéd! Sosem felejtem el, ahogyan táncoltál... akkora hit van Benned, kérlek, ne add fel: bízz benne, hogy megtalálod, akit keresel! Nagyon-nagyon gondolok Rád: Jutka

    VálaszTörlés
  2. A készülő alkotás mindenre megadja a választ Zoltán...

    Mondhatnék most neked sok okos bölcseletet...de én most csak azt kívánom Neked, hogy légy erős és alkoss...lépj a saját utadra, de hagyj magad mögött egy ösvényt, amit te taposol ki...még ha nagyon nehéz is lesz és erőt-próbáló...csak haladj rajta.. a Te ösvényedet, Te hozd létre...!

    Ez lesz a Te utad Zoltán...! Itt találod meg a válaszokat...

    Ettől fog megváltozni minden...benned is, körülötted is, az egész életedben is...

    Baráti szeretetemet és tiszteletemet küldöm Neked!

    VálaszTörlés
  3. Turcsányi Edina2012. július 22. 16:16

    Istenem Zoli....szívszorítva olvasom a szavaidat,amikből árad a fájdalom,és csak remélni tudom hogy a keserűség ellenére erős leszel,és nem adod fel.Egy csoda amit véghez vittél,gyönyörűség,amivel boldoggá teszed a többi embert..kérlek hogy légy erős!Tudom hogy üres szavak ezek ebben a helyzetben,de hidd el én olyan szívesen beszélgetnék most veled!!!A távolból igaz,de melletted állok,és küldök neked egy virtuális ölelést:)))))Vigyázz magadra,kérlek,nagyon!!!!

    VálaszTörlés

 Elkészült egy újabb "Hogyan készült" videó, amelyben látható, hogy miként készítettem el "Ádám és Éva - A Paradicsom elvesz...