Kis Karácsony.... Nagy Karácsony?

Hideg téli késő délután,december..
A hó ropog a megfáradt lábak alatt, miként a cukorsüveggé változott boldog emberek szaporán lépkedve, egyre másra tűnnek el a kivilágított kapualjakban, beboritva, eltelve a karácsony fényével szívükben. Kezekben megannyi csoda amelyek új gazdájukhoz sietve igyekeznek, hogy ott az arcokra mosolyt és boldog ragyogást varázsoljanak. Forralt bor és puncs illata száll az utcákon elkeveredve a sülő gesztenye csábító zamatával. A távolban csengő szól amint meg-megbillenve a lovak húzta szán utat talál a hófagyott barázdák között. Majd a tér lassan elcsendesül, elcsitul a gyerekzsivaj,  végül már csupán, a téren álló mindenki karácsonyfája bólogat egyedül, bölcsen gyertyafényes ágaival, magában hordozva az elmúlt karácsonyok emlékét...
Bealkonyult.
Emlékek egy egész évre eldugott dobozát veszi elő az emlékezet, mely csintalan kölyökként rakja eléd életed apró szilánkjait, melyben nem csupán múltad, de egyben önmagad is megláthatod visszatekintve önmagad szemébe. Nézed a darabok összeálló halmazát, hangok, illatok, rég elfeledett emberek arca néz vissza rád, egyenesen a szemedbe... Elfeledettekké és azoké akiket soha nem fogsz feledni.
Elmúlt karácsonyok íze él a szájban, emlékek tisztasága mint fénysugár ragyog fel a lélekben, hol mosolyt, hol könnyet fakasztva, mert a karácsony erről szó, a mosolyról és a könnyekről, a boldogság, vagy az emlékezés könnyeiről. A karácsony az érzésekről szól nem az ajándékok halmazáról. A karácsony a lélek megnyitása és tisztulása. A megbocsájtás ünnepe.

Nem számít, ki és mit tett veled, engedd el magadban a rossz érzéseket és ne cipeld magaddal a következő évre. Tudj megbocsájtani, tudj szeretni. Karácsonykor az egész évben pislákoló lángot kell feléleszteni, hogy egy újabb esztendőre kitartson.
Tudj megbocsájtani. Mert az ember optimista és remélve bízik abban a holnapban amiről nem tudhatja, hogy számára eljön-e?  A temető csendje is sok optimista embert rejt, kik eltávozva vajon békés szívvel, vagy haraggal távoztak...? Ki tudja? De míg itt vagyunk eldönthetjük, mi miként szeretnénk távozni, mikor eljő az indulás pillanata.

Így én most ezen sorok által kérem mindenki megbocsájtását, mindenkiét akiket akarva, akaratlanul, megbántottam eddigi életem során. Jómagam is megbocsájtok mindenkinek akik az életem során eddig a percig akarva, vagy akaratlanul megbántottak. Megbocsájtok és levetem magamról a haragom terhét, nem cipelem tovább sorsom útján, mert csak önmgamanak okoztam vele nehézségeket, eltemetett keserűségemmel csupán önmagam büntettem... Elengedem hát, hogy szívemben átvegye a harag helyét megbocsájtás és a szeretet. Eltöltsön a Karácsony szelleme.

 Békés, Áldott, nagyon Boldog Karácsonyt kívánok minden embernek, nektek Barátaim!


                                                             2013.december.23