2015. augusztus 12., szerda

Elárvult Műterem..

A csendes Műteremben árnyak járnak ott ahol egykoron gyermekzsivajtól voltak hangosak a termek. A lenyugvó nap beszürödő fénye árnyékokat fest a falra. A múlt ködös emlékei elevenednek meg és kelnek életre, felidézve az éjszakába nyúló beszélgetéseket, születő alkotások izgalmát, a kávé illatát, régen elhalt nevetések hangját. A régi fémkályha melegének meghitt csendjét...
Az asztalon egy csonkig égett gyertya remegő, sercegő lángja küzd az életért, bevilágítva maradék erejével a szobát ahol oly sokáig ragyogott. Selymes, meleg fényével búcsúzóan megsimogatja a kopott bútorok sorát, az állványokat, az állvány mögött kuporgó ecsetek félig kilógó, kopott végeinél elidőz. A megfáradt ecsetek árván fekszenek az állványon függő apró palettán, kavargó színek kavalkádja kinyomva szárad lassan a félhomályban. Várják a Művészt aki értelmet ad a létezésüknek, magányos kinyomott gombócaikat összekeverve létrehozza a csodát.
Várják a Művészt, aki oly sok éven át féltő gonddal alkotott és ajándékozta meg a világot a benne élő csodákkal.
A gyertyaláng eddig csendes agóniáját most megtöri egy utolsó lobbanás...
...és lassan
Sötétség ereszkedik az elárvult műteremre....


Nyugodj békében Szeretett Mesterem.



 Elkészült egy újabb "Hogyan készült" videó, amelyben látható, hogy miként készítettem el "Ádám és Éva - A Paradicsom elvesz...