Második bejegyzés; Megfogalmaztam magamban szavakkal azt amiről a kép mesél, vagyis azt miről szerettem volna, hogy meséljen.


Egy beszélgetés kapcsán,amikor a jótékonysági aukcióról beszélgettem egy számomra nagyon kedves teremtéssel,belém hasított a felismerés, hogy milyen nagy hit, erő kell, és még több ima a ránk, a gyerekekre, és rajtuk keresztül a családra rót baj betegség legyőzéséhez..   Az alkotás bal oldalán látható két gyermek a gyermekek ártatlanságát szimbolizálják, és azt, hogy a betegség a baj nem néz bőrszínt, vallást, ahogyan a kép átellenes oldalán imádkozó anyák bőrszíne sem számít a közös sorsban, amely összebilincseli őket ebben a földi létben,ahogyan látható is egy erre szóló utalás a bilincs képében ,két előtérben térdeplő anyának a kezén. A gyermekek bekötött szeme azt az ösztönös élet szeretetet közvetíti ami minden gyermek sajátja, ahogyan nem látják a betegségüket, ha mégis, felülkerekedik bennük a játék szabadsága, a szárnyalás (papírsárkány), ügyet sem vetve az előttük vonagló betegségre,amely a földi lét sajátjaként a porban fetreng hiszen nem emelkedhet, és tudja ha győz is soha nem győzhet véglegesen, hiszen a szellem halhatatlan, és amikor a szellem hazatér ő továbbra is marad ezen a sártekén, ergo veszített.... A középső alak Jézus, az ő fenséges fényében, és megüdvözülve mindenki fölé magasodva( ezért is lóg túl a kép határain) Stigmái által ahogyan a biblia is írja gyógyulást nyertek a betegek,és megváltást a bűnösök Hozzá fohászkodnak az anyák , és ő az aki mindenki felé kitárja karjait felfedve a sebeit magához hívja a gyermekeket az anyákat, hogy benne, és általa, a hitük által eggyé válva boldogok lehessenek, egészségben, betegségben, életben, és halálban. A háttérben szereplő, és a gyászának fájdalmát az égbe kiáltó anya..., Rózsák közt térdepel, beborítják a virágok...azok a virágok, amelyek minden földön élő beteg gyermeket szimbolizálják. néhány rózsaszárról hiányzik a rózsa...az egy egy gyermek elvesztéséről mesél, de ezek a virágszirmok mind Jézus körül hullottak a földre,az imák földjére.., ez a láthatatlan föld azoké  az imáké amelyeket nap nap után mormolunk csendben mindig csak kérve...követelünk, nem köszönjük meg azt amit kaptunk...ezek az üres papírlapok a mi üres imáink rengetege. Mert az imának akkor van csak ereje, ha szívből, ártatlanul, és minden önzés nélkül őszintén jönnek ajkunkra..Úgy ahogyan csak az Anyák képesek imádkozni gyermekükért, ahogyan csak az Anyák tudnak köszönetet mondani az újabb reménnyel teli napért, és ahogyan csak az Anyák képesek hálát rebegni a gyógyulásért..  Mert az anyák általunk a gyermekeik által töltik minden napjukat az imák földjén, nem üres lapokat hajigálnak..hanem ők ott élnek, őszinte , önzetlen imáik segítségével . Ott élnek gyermekeik által,az imák földjén...Számomra is édesanyám összes imája (ami értem szólt sok álmatlan éjszakáján melyet  én okoztam a sok ballépésemmel)a legnagyobb ajándék amit valaha is adhat nekem...

2010.11.26

Első bejegyzés- 10:51


Régen nem írtam, pedig lett volna miről, de mégsem volt lelkierőm leülni a géphez írni.Napokkal ezelőtt elkészültem az "Anyák imája... az imák földjén" című alkotással, és már a következőkbe fogtam bele.. Mégis érzéseimben, zamatában az iménti képben vagyok még lelkileg. Nagyon sokat kivett a készülő kép belőlem, és mégis furcsa mód többet adott  vissza lelkileg. Most, hogy napok óta nézem a kész alkotást szinte hihetetlen a számomra az idő nagysága amíg elkészült.. Megváltoztatott a kép, még nem tudom mik is ezek a változások, még nem tisztult le bennem, csak azt érzem megváltoztam, mássá lettem.. Érdekes dolog, hogy egy gondolat szellemi eszenciája, fizikailag manifesztálódva hatással van arra aki a gondolatot formákká fogalmazta, alakokba oltotta. Bízom benne, másokra is hatást gyakorol majd.. Először nyilvánosan itt mutatom meg, és döntse el mindenki magában, hogy sikerült e valamit adnom ezzel az alkotással a világnak..

2010.11.18

Első bejegyzés; 08:57

"Szép" novemberi reggelre ébredtem, köd, varjak károgása, nyálkás csöpögés a fákról...minden ami egy szép naphoz szükségeltetik...na persze;) Ténfergek itt magamban, majd leragadnak a szemeim, és eközben teli szájjal ásítozom. Bambulok ki a fejemből, és nosztalgikusan gondolok a nyárra, el sem hiszem, hogy néhány hónapja még ugyanitt 35 fok volt... most köd, és a 'nyirok (esmét magyartalannak sikerült lennem)az úr. brrrr.... Ez idő tájt mindig a "Karácsonyi ének Ebenezer Scrooge -a jut eszembe..pont úgy morgok erre a semmilyen időre ahogyan ő,... mindenre.
No ideje valami értelmes napi elfoglaltság után néznem....

2010.11.16

Első bejegyzés 17:51

Eddig a percig nem volt miről írnom, mivel nem ismételhetem örökké azt, hogy dolgozom...De az imént történt valami. Valami ami egyszerre megdöbbentett, és megborzongatott. Ez a valami, egy néhány hete készült fotó.... Történt ugyanis, hogy szortíroztam a képeimet, amelyek között volt olyan is amelyet csak azért fotóztam, hogy teszteljem az akkor új fényképezőgépemet. A teszt abban állt, hogy hosszú zárnyitási sebességnél, (64 blend) mi az a a minimális fényerő, amely még aránylag elfogadható minőséget ad a fotónak. Hozzátartozik a történethez amikor ez a kép készült el spalettáztam az ablakokat,(félhomály volt, az időpont valamikor késő délután) vakut pedig egyáltalán nem használok,( viszont az itt látható fotón egy fotó programmal megemeltem a fényerőt, mert szerettem volna jobban látni mit is nézek...) ennyi a változtatás a képen egyébként teljesen eredeti... Na szerintetek mi ez a kép bal oldalán? Tényleg szeretném tudni, mivel én nem tudom.... Íme a kép. (Második képen az eredeti fényviszonyokkal....)

Második bejegyzés 21:06

 Ma nagy sokára (2 év) után eljutottam a helyi könyvtárba, és vissza vittem a 2005-ben kihozott könyveket. (nem kapkodtam el) Nagyon kedves fiatal hölgy a könyvtáros, és a vele folytatott beszélgetés alatt arra jöttem rá, hogy van remény. Van remény, vannak akiket még érdekel a könyv, a tudás, az érték. Nem holmi agysimító marhaságok tömkelege foglalkoztatta hanem igazi gondolatok.
Nagyon feldobta a délutánom a vele töltött beszélgetés. Van aki a kocsmába, én a könyvtárba fogok járni ha egy jót akarok itt a szűkebb környezetemben beszélgetni. No de, hogy ne legyen túl változatos a napom folytattam a már sokszor emlegetett képet. Milyen eredménnyel? Nos mindenki döntse el kedve szerint. Feltöltöm.....Próbáltam, de valami hibakódot jelez vissza a feltöltés fül, ezért holnap történik meg az imént megígért feltöltés.

2010.11.15

Első bejegyzés; 07:39

Több napja, hogy nem írtam. Nem volt miről írnom, az alkotás köti le minden percem... szándékom szerint egy valóban sokat mondó, mély üzenettel bíró alkotást szeretnék létrehozni... Minél inkább haladok előre, és formálódik a kép annál több gondolatot szül bennem is. Érzem, ahogyan társalog velem a saját vízióm, életre kelt a holt anyag....

Második bejegyzés 19:54

Úgy érzem mára mindent ki vett belőlem a munkám, és én mindent kiadtam magamból amit akartam és amit bírtam.
A mai nap folyamán első alkalommal eszek néhány falatot, mert érzem a test megköveteli azt ami az övé, végülis üzemanyag nélkül semmi nem működik;)

Nem tudom honnan, miért, de arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ha esne a hó...amikor itt van akkor nagyon tudom utálni  a járulékos munkákat ami egyenes velejárója, a havazásnak de mégis most nagyon tetszene...illene a hangulatomhoz.. A műteremben ég a tűz..van ebben valami nyugodt, és fenséges..örömmel tölt el a békessége, és a jól végzett munka elégedettsége. Jól érzem magam. Nem lehet túl emelkedett az ahogyan jelenleg írok, viszont őszintén szólva semmi gondolatom nincs, és ez most jó. Nem baj az amikor kicsit megpihen az elme. Jó most "csak" úgy lenni, zenét hallgatni, szeretni az életet. Lehet, sőt biztos..keresek egy jó könyvet és belebújok...igen ezt fogom tenni. De azért mellékelem, a mai munkám eredményét. Jó éjszakát mindenkinek, békés álmokat.