Néhány napja fogant meg ötletként a fejemben,(az alkotás magányában van ideje gondolkodni az embernek)hogy talán érdekelne valakit,mit is csinál,és hogyan él egy művészettel foglalkozó alkotó ember a mai rohanó világban. Hogyan vélekedik,és miként éli meg életének apró győzelmeit,bukásait felemelő,és gyarlóan emberi pillanatait,amíg megszületik egy új alkotás... Ebben a naplószerűen vezetett blogban ezt szeretném megosztani veletek,veled kedves olvasó..Ez az én történetem...
Röviden a kezdetekről. Az Úr 20-ik századának,hetvenes éveiben,azon belül is annak derekán láttam meg a napvilágot. Arra,hogy a későbbiekben,úgy 2 évtized múltán milyen sorsra szán az élet,semmilyen jel nem mutatkozott. Különösebben nem voltam kiemelkedő,sem sportban,sem semmiben,talán a csibészségben...sőt abban,így visszagondolva,határozottan kiemelkedő alakításokra voltam képes,nem kis bánatára a környezetemben élő emberek nem kis hányadának. Összességében szép gyerekkorom volt,vagyis nekem(akárcsak szerencsésebb kortársaimnak) még volt gyerekkorom. Nem kergettek bele a szüleim külön órákba,és hagyták,hogy megtanuljak rendesen beszélni az anyanyelvemen,nem terheltek a szanszkrit nyelv elsajátításával sem. Egyszóval nem állt szándékukban,megélni általam,a saját meg nem élt álmaikat...Elnézem mennyi szülő teszi ezt manapság a gyerekével,abban a hitben,hogy zseninek képezi majd a testéből szakadt magzatát..Nem ismerve azon régi latin mondást mely úgy szól "Poeta non fit sednas citur" Költő nem lesz,annak születik...
Első nap-2010.10.28. Csütörtök 12:12 perc
Első bejegyzés.
Ma reggel ,ébredés után bánatosan konstatáltam,hogy ismét,hideg van,sőt hidegebb,mint tegnap.
-A fene essen bele,már megint lefagy a ....,a műterembe. Már akkor tudtam,hogy ma nincs kedvem dolgozni,de muszáj lesz,mert tegnap este kezdtem bele egy képbe amire igen szűkös a ki szabott határidő,mivel egy jótékonysági rendezvény keretében kerül aukcióra(remélhetőleg) segítve ezzel is néhány kis beteg (leukémiás gyermek)gyógyulását. Most itt ülök a gép előtt,és gyűjtöm a lelki erőt,hogy folytassam a megkezdett festményt,habár jobban belegondolva talán sétálni kellene egy nagyot,mivel olyan szépen süt a nap,és amúgy is egy falatot sem ettem még ma.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése