Tegnap este végre kivették a varratokat... Tisztelettel jelentem azoknak a barátaimnak akik azt mondták, "á nem fog fájni..", hogy igenis fájt.
Tudom furán festhet, hogy a tegnapi nappal kezdem a mai nap írását, de az igazság az, hogy ma nem történt semmi érdemleges. Nem úgy tegnap este...



Amikor ismét belefogtam a gondolataim blogon történő írásába, említettem, hogy egy egészségügyi probléma okán átestem egy műtéten, na ennek lezárásaként tegnap ,mint azt már a bevezetőben is említettem meglátogattam varrat szedés céljából, a beavatkozást végző műintézményt.

20:10 perc megérkeztem, és a vér is elhűlt bennem az ember tömeg láttán..
20:12 perc döbbenetemből feleszmélve halk imát mormoltam, hogy számítson az időpontra leegyeztetett beavatkozás, és ne kelljen hosszú órákat itt várakozva eltöltenem.
20:15 perc helyet kerestem lehetőleg távol a betegszállítók útjától,mivel féltettem a lábujjaimat a kerekes ágyak gyors vágtájától..
20:20 perc mintha órák óta benne lennék egy vészhelyzet forgatásába, amibe még az is belefért, hogy szenvedő embertársaimmal együtt érezve magamban felháborodva hallgassam ahogyan a gyerekszobát anno nélkülöző éppen csak a felnőtt korba lépett ifjú medika fura (bicskanyitogató hangnemben) társalog, egy a papírjai felől érdeklődő éltesebb korú bácsival.
20:30 perc nem akarok itt lenni,mert aki nem igazán beteg az itt biztosan azzá válik, ha más nem mentálisan
20:35 perc megérkezett a doktor akihez jöttem.
20:45 perc ismét megjelenik a doktor úr átzsilipelve munkára készen (van isten)
20:46 perc egy néni sírni kezd,  hogy vigyék haza, és egy gerincsérültet másik kórházba irányítanak (természetesen a család szállítmányozására bízva) azon okból, hogy nem illetékesek területileg. Gondolom egy gerincsérüléssel nagy élmény az esti városnézés.
20:46 perc Végre...végre behívnak, és kiszedték a varratokat egy rántással...ami bizony isten fájt.
20:50 perc Édes szabadulás milyen üdítő is a szeptemberi langyos esti levegő, szinte belesajdult a mellkasom (ott volt a műtét).
Száz szónak is egy a vége, A kórházban igaz csak leginkább az örökbecsű mondás. Mindenütt jó,...de legjobb máshol.