Amikor összeáll egy alkotás..

Amikor összeáll egy alkotássá a gondolatok kusza és ködös kavalkádja elkezdődik a valós munka. Addig is kemény munka és belső csaták folytak bent valahol mélyen, de ebből kifelé semmit nem látszik. Ilyenkor hallják azt a művészek, hogy "lopják a napot";) Pedig amikor egy alkotó látszólagosan nem tesz semmit, valójában akkor dolgozik igazán, hiszen a semmiből kikaparni azt ami a lélek fényében megfürödve fog valóságot ölteni az igazán kemény munka. Ami utána jön az fizikai manifesztálása annak amit addig gyúrt magában a művész, az alkotó ami szintén nagyon kemény fizikai munka, de akkor már biztosan a szemébenm ül a kép annak aki azt megalkotni fogja.
Már hónapokkal ezelőtt említettem a következő nagy alkotásom, ami a "Megfestett Himnusz" címet fogja viselni. Említettem a múltkoriban azt is, hogy 1:4 arányban elkészül a teljes leendő alkotásnak a "kicsinyített" verziója is. Hónapok óta rágom magam a leendő alakok elhelyezkedésén, jelentőségükön, hiszen minden mozdulatnak, alaknak szerepe és mesélni valója lesz és minden centiméterének tele kell, hogy legyen azzal a magasztos eszmével amit a Himnusz képvisel. Többször neki "mentem" már a vászonnak a vázlatok felrakásával, de rengeteget csiszoltam rajta, viszont már az alakok 80%-a biztos hellyel rendelkezik a vásznon. Így most egy darabot megosztok veletek, hogy lássátok, hogy már maga a vázlatok megrajzolásánál is mennyire részletesen dolgozom ki a remélhetőleg életem főművének szánt alkotást. Semmi elnagyolás és semmi festői csalás és "sunnyogás" nem lesz rajta. Rendszeresen fogok csepegtetni kisebb részleteket a képről,  ahogy most is de teljes egészében csupán 2015 második felében lesz látható ha a Jóisten ad hozzá elég erőt és kitartást. Remélem addigra már sokan lesztek/lesznek kíváncsiak a teljes életnagyságában erre a most még csak leendő hatalmas alkotásra..tudjátok 7x13 méter lesz azaz 91 nm..ami nem kicsi;))