Második bejegyzés 12:15
Intézem a napi dolgaim,és növelem a telefonszámlám,közben azon kaptam magam,hogy órák óta a műteremben ülök,és már magamhoz is tértem,de még mindig nem vettem kézbe az ecsetet.Délelőtt beszélgettem néhány régen látott barátommal,és tényleg régen láttam őket.Reniéknek is tíz hónapos a pici,még nem is láttam,de a Renit is akkor láttam utoljára amikor,még a másállapot elején volt. Mikor is..?hmm ja igen tavaly március elején amikor a kiállításomat rendezte. Jól szervezett esemény volt...csinosak voltak a segítő kolléganői......,és finom,friss volt a pogi is,ami nem egy hátrány egy verniszázs esetében,mert idehaza sokan csak ezért,és nem a művészet miatt járnak ilyen eseményekre.
Emlékszem egy esetre,(nem mostanában történt)egy ismerős/barát kollégának nyílt kiállítása a volt Zichy kastélyban Budán.Ha rendezvényre megyek mindig megtisztelem azzal az ott lévőket,hogy igyekszem alkalomhoz illő öltözetet viselni,mivel akár egy kiállítás,akár színházi előadásról van szó,az ott a kultúra szentélye,de legalábbis arra a rövid időre annak szentelődik,és Thália előtt mégsem tűnhetek slamposnak,(ez sajnos nem mindenkinek fontos)ebben az esetben egy tört fehér ing,és egy sötét szürke vászonnadrágot viseltem,fekete bőrcipővel(ennek később lesz jelentősége).No ezután a kis kitérő után folytatom a történetet. Miután megtörtént a megnyitó kötöttebb,ünnepélyes része,és a jelenlévő emberek vegyülni kezdtek, kistányérral a kézben nézelődtek a festmények közt járkálva.(A tányérokon "falatkák",és az elmaradhatatlan hungaricum a "sajtos pogi")A többségnél kulturált emberhez méltóan ebből is,abból is ízlésesen néhány darab az említett konyhai felszerelésen. Igen ám,de nem mindenki tartozik ebbe a kategóriába,vannak az úgynevezett "enni járók",no ez a szekció is két csoportra osztható (egy valamiben mindkettő azonos bármilyen kiállításra elmennek témától,alkotótól függetlenül,vér komoly,már-már a hozzáértést sugalló arccal nézelődnek,és ezen faj képviselői fellelhetőségi területe szűken az asztal,és annak szoros környezetére koncentrálódik. Mintegy jelezve a territóriumot) többnyire az első csoportba tartozók csak belsőleg,és azonnali felhasználásra fogyasztanak,a családjukkal,ismerőseikkel,barátaikkal nem óhajtják megosztani a kiállításon "szerzett"élményeiket(ezek főleg kulinárisak) Ellenben a második csoportba tartozó egyedek efféle tevékenysége a gyűjtögető életmód,és mennyiségét tekintve a közétkeztetés határ mezsgyéjén lavírozik. Nekem szerencsém volt,mert egy igen ritka példánnyal sikerült találkoznom ezen a becses rendezvényen..származtatását tekintve,a második csoport,sznob alfajának,némi művészi külső mögé álcázott kategóriájába tartozott. (nagyapám mondogatta anno..fiam mindig van lejjebb..) Történt ugyanis,hogy ünneplő vasárnapi ruhámban álldogálok a fal melletti lépcsőfordulóban,(mellettem,balkézről az italokkal teli asztal)amikor hozzám lép a fentebb említett Darwini mélységeket feszegető külsejű (lehet,hogy a hiányzó láncszemmel találkoztam?)szerzet.Köpenyének(ami könyörögve sírt egy kis esőért,mert úgy talán éri még sanyarú létezésében egy kis víz.-Sokan azt hiszik,hogy a művészet közeliség egyben ápolatlanságot is takar.Ez hatványozottan igaz a festészettel szemben.-De számomra ez a sztereotípia soha nem volt értelmezhető)zsebei dagadtak,a bennük rejlő szalvétába göngyölt majonézes falatkák,és a "sajtos pogik" százától...Rám néz,és végtelenül leereszkedően megszólít.
-Pincér töltsön egyet a fehérből... egy pillanatra meghökkentem,azután lopva körbesandítottam,felmérve intim szférám határait,hogy talán más is tartózkodik velem idebent..de nem,-konstatáltam- ez a fura jószága az Úrnak tényleg nekem szólt. Kedvesen,és bájosan rámosolyogtam,majd szóra nyílt az édes szüleimtől származtatható hangképző szervem.
-Természetesen "uram" a szárazból,vagy esetleg megkínálhatom a félszárazból. De ha megengedi ajánlanám önnek az itt található vörösborok bármelyikét.
-FEHÉRET!
-Mári...
-TÖLTSE MÁR...!
Hozza a fajától elvárható viselkedést. gondoltam magamban,miközben töltöttem..
-Megkérdezném,ha nem veszi tolakodásnak,milyennek találja a kiállított képeket? kérdeztem
-NINCS SOK IDŐM A MEGNÉZÉSÜKRE! válaszolta,MIVEL SIETEK!tette hozzá két nagy falat,és az azoknak leöblítésére tett kísérlete közben..
-Kérdésem azért tettem fel,(folytattam)mert érdekelne,hogyan látja ön az alkotásokat,mivel szubjektív véleményem szerint a most látható,kiállított alkotásai a művésznek nagyban eltérnek az eddigi munkáin láthatóaktól,határozott előre lépést ért el az anyagok felhasználása,és a képeken látható fények láttatásának terén.. Megállt a keze poharastól,a levegőben,félúton a szája felé.Most rajta volt a csodálkozás sora.
- Ön nem pincér?
-Nem! mondtam -Néhányan azt állítják rólam,hogy festőművész vagyok. Fejeztem be a mondatot.
Ekkor olyan bambán nézett rám,hogy istenemre meg is sajnáltam a szerencsétlent. Motyogott valamit azután elviharzott. Mint később hallottam (tavasz lévén) nem sokkal arrébb,egy óra hátránnyal nyílt egy másik kiállítás is.....
2010. november 4., csütörtök
Nyolcadik nap
Első bejegyzés 7:44
Jelenleg ébredezni próbálok,holott már hajnali ötkor talpon voltam néhány óra alvás után. Még semmiről nincs gondolatom. Kissé lassúnak tűnik a ma reggeli butolása az agyamnak. Pedig este,mindig tudom,hogy szükségem lenne több alvásra,de akkor annyira magabiztosnak tűnik,a reggeli fittség ígérete..És amikor reggel jelez az a........ ébresztő,hóhérért kiáltok,olyankor az országomat adnám még félóra alvásért.
Lassan ébredezek,habár inkább kókadozásnak nézz ki.....Talán egy kávé segít..igen kell egy kávé,vagy egy erős tea..vagy..tök mindegy mi csak legyen benne koffein. Megyek intézkedem "ajzószer" ügyben,és ahogyan 'Svárci mondta, "visszatérek"
Jelenleg ébredezni próbálok,holott már hajnali ötkor talpon voltam néhány óra alvás után. Még semmiről nincs gondolatom. Kissé lassúnak tűnik a ma reggeli butolása az agyamnak. Pedig este,mindig tudom,hogy szükségem lenne több alvásra,de akkor annyira magabiztosnak tűnik,a reggeli fittség ígérete..És amikor reggel jelez az a........ ébresztő,hóhérért kiáltok,olyankor az országomat adnám még félóra alvásért.
Lassan ébredezek,habár inkább kókadozásnak nézz ki.....Talán egy kávé segít..igen kell egy kávé,vagy egy erős tea..vagy..tök mindegy mi csak legyen benne koffein. Megyek intézkedem "ajzószer" ügyben,és ahogyan 'Svárci mondta, "visszatérek"
2010. november 3., szerda
Második bejegyzés 20:46
Ismét beesteledett,jól telt,és jól eltelt a napom,na ma tényleg sikerült végigdolgoznom a kiszabott időt,látszik is a képen,egész jól haladok vele..habár lehet,hogy csak magamat igyekszem erről meggyőzni..Sok tervem van (a Jóisten ismét kuncog)
-Hallom ám ahogyan odaföntről belenevetsz a tenyeredbe,és meg kell,hogy mondjam neked,nem szép dolog kinevetni azt akit Te teremtettél.
Na szóval vannak terveim,és ismét modellt kell majd hozzá keresni. Barátaim,na az nem egyszerű eset ám.. Sokan félreértik,(és a kész képen festmény előtt állva csodálkoznak rá,hogy -Jé ez tényleg én vagyok,meg - Úristen hát ezt nem is gondoltam volna..)mivel amikor elkészítés előtt állnak a fotók,amelyek a majdani festménynek szolgálnak alapul,akkor azt hiszik,hogy a művész nőhiánytól hajtva érez késztetést ezen fotók elkészítésére. Apropó fotók,a múltkoriban egy kereskedelmi rádiónál készült (megérdemlik a reklámot,Class Fm)riport közben felvetődött kérdésként,(és nem ott kérdezték először)hogy manapság is úgy dolgoznak a festők,mint régen,Mármint abban a tekintetben,hogy felvonul az aparáttal a művész majd a helyszínen expresszív módon megfesti az alkotását..Nos van aki így dolgozik,viszont vannak a műtermi festők (amilyen én is vagyok)akik fotót felhasználva dolgoznak,mivel a fénykép kiváltja a modell napokig való kínzását a beállított pózban,a festőt pedig megkíméli a modell sóhajtozásától,annak mocorgásától,és egyéb,az emberi mivoltából eredő összes szükségletének elviselésétől,arról nem beszélve,hogy nem utolsó szempontként állandó fényviszony van a fotón,mivel fotó.. A kérdés második részében elő került az is,hogy az nem csalás? Nos biztos vagyok abban,ha Rembrandtnak,vagy Vermernek lett volna fényképezőgépe akkor használta is volna,de mivel az nem volt ezért az akkori kor vívmányait használták,úgymint a camera lucidát,és a camera obscurát,ami ha úgy vesszük a fényképező ősének tekintendő.Nos igen vannak terveim,és vannak ötleteim,de majd később írok róluk,még bennem is ki kell forrniuk egésszé..
Ismét beesteledett,jól telt,és jól eltelt a napom,na ma tényleg sikerült végigdolgoznom a kiszabott időt,látszik is a képen,egész jól haladok vele..habár lehet,hogy csak magamat igyekszem erről meggyőzni..Sok tervem van (a Jóisten ismét kuncog)
-Hallom ám ahogyan odaföntről belenevetsz a tenyeredbe,és meg kell,hogy mondjam neked,nem szép dolog kinevetni azt akit Te teremtettél.
Na szóval vannak terveim,és ismét modellt kell majd hozzá keresni. Barátaim,na az nem egyszerű eset ám.. Sokan félreértik,(és a kész képen festmény előtt állva csodálkoznak rá,hogy -Jé ez tényleg én vagyok,meg - Úristen hát ezt nem is gondoltam volna..)mivel amikor elkészítés előtt állnak a fotók,amelyek a majdani festménynek szolgálnak alapul,akkor azt hiszik,hogy a művész nőhiánytól hajtva érez késztetést ezen fotók elkészítésére. Apropó fotók,a múltkoriban egy kereskedelmi rádiónál készült (megérdemlik a reklámot,Class Fm)riport közben felvetődött kérdésként,(és nem ott kérdezték először)hogy manapság is úgy dolgoznak a festők,mint régen,Mármint abban a tekintetben,hogy felvonul az aparáttal a művész majd a helyszínen expresszív módon megfesti az alkotását..Nos van aki így dolgozik,viszont vannak a műtermi festők (amilyen én is vagyok)akik fotót felhasználva dolgoznak,mivel a fénykép kiváltja a modell napokig való kínzását a beállított pózban,a festőt pedig megkíméli a modell sóhajtozásától,annak mocorgásától,és egyéb,az emberi mivoltából eredő összes szükségletének elviselésétől,arról nem beszélve,hogy nem utolsó szempontként állandó fényviszony van a fotón,mivel fotó.. A kérdés második részében elő került az is,hogy az nem csalás? Nos biztos vagyok abban,ha Rembrandtnak,vagy Vermernek lett volna fényképezőgépe akkor használta is volna,de mivel az nem volt ezért az akkori kor vívmányait használták,úgymint a camera lucidát,és a camera obscurát,ami ha úgy vesszük a fényképező ősének tekintendő.Nos igen vannak terveim,és vannak ötleteim,de majd később írok róluk,még bennem is ki kell forrniuk egésszé..
Hetedik nap
Szerda 10:30 Első bejegyzés;
Ma is,mint mindig hajnalban felébredtem,még szokatlan,a derengő fény,ahogyan a párás üvegen is van mit szokni.
Ilyenkor nézem a plafont,próbálok rákoncentrálni az előttem álló nap feladataira.
-Régóta tudom,hogy teljesen felesleges ez az időtöltésem. Morfondírozok magamban,tisztában vagyok,hogy már ébredés után megszegem az az napra tett fogadalmaim..... Nem nagy dolgokról van szó,csak néhány apróság amit ilyenkor aznapi feladatul kitűzök,pl; rendet rakok a műhelyemben,vagy megállás nélkül végig dolgozom a napot,vagy ma,ha földre szállt angyalok égi kara fog szerenádot adni az ajtóm előtt,akkor sem fogok másra csak a képre figyelni...
Szép tervek,de,tudom,hogy a terveim maximum arra lesznek jók,hogy a Jóisten ismét kacaghasson rajtam,így reggel tájt.
Ma ismét nem egy vidám dolog volt az amivel elvonta a figyelmem.
Elhunyt egy kedves barátom édesanyja.
-Reggel,amikor telefonon beszéltem Zsuzsival,a sírástól alig értettem valamit is abból amit mondani akart. Próbáltam vigasztalni,de még számomra is pusztán üres,és értelmetlen frázisoknak tűntek a szavaim.Nem is tudom mit lehet ilyenkor mondani? Vagy van-e értelme mondani bármit is?
Mit tehetnék ebben a helyzetben? Nem tudom.
Ma is,mint mindig hajnalban felébredtem,még szokatlan,a derengő fény,ahogyan a párás üvegen is van mit szokni.
Ilyenkor nézem a plafont,próbálok rákoncentrálni az előttem álló nap feladataira.
-Régóta tudom,hogy teljesen felesleges ez az időtöltésem. Morfondírozok magamban,tisztában vagyok,hogy már ébredés után megszegem az az napra tett fogadalmaim..... Nem nagy dolgokról van szó,csak néhány apróság amit ilyenkor aznapi feladatul kitűzök,pl; rendet rakok a műhelyemben,vagy megállás nélkül végig dolgozom a napot,vagy ma,ha földre szállt angyalok égi kara fog szerenádot adni az ajtóm előtt,akkor sem fogok másra csak a képre figyelni...
Szép tervek,de,tudom,hogy a terveim maximum arra lesznek jók,hogy a Jóisten ismét kacaghasson rajtam,így reggel tájt.
Ma ismét nem egy vidám dolog volt az amivel elvonta a figyelmem.
Elhunyt egy kedves barátom édesanyja.
-Reggel,amikor telefonon beszéltem Zsuzsival,a sírástól alig értettem valamit is abból amit mondani akart. Próbáltam vigasztalni,de még számomra is pusztán üres,és értelmetlen frázisoknak tűntek a szavaim.Nem is tudom mit lehet ilyenkor mondani? Vagy van-e értelme mondani bármit is?
Mit tehetnék ebben a helyzetben? Nem tudom.
2010. november 2., kedd
Harmadik bejegyzés.18:35
Délután kaptam egy visszajelzést a Soproni kiállításomról,ami a Haller villában látható.
Szívet melengetően említette meg az illető telefonon,hogy mekkora örömet,és erőt adott neki,az alkotásaim egy némelyike. Ennél többet egy alkotó nem is várhat ebben a földi létben,ekkor valóban azt érzem adok valamit az embereknek,képes vagyok szólítani a lelküket,és nem hiába való időtöltés az amit teszek.
Egy gondolattal búcsúzom mára; Nincs hiába való élet,és nem kapunk olyan keresztet amelyet nem tudunk elviselni,a keresztünket magunk kértük,minél nehezebb annál szebb,és annál inkább nem magunk miatt hordjuk..az ego,mi elhiteti,hogy más keresztet érdemelnénk,és ha valaki elhiszi ezt,az vesztese lesz az életnek,elbukik,mert feladja,keresve önmagán kívül bűnbakot. Nincs hiábavaló sors,és nincs az a megbocsájtás amely tűrné,ha valaki megválik az élettől,akár az által,hogy felemészti magát...az élet egy ajándék,még ha sokszor nem is hisszük el...ajándék amelyet nem lehet visszaadni,de végig lehet élni.mert nem az az erős aki nem bukik el,hanem az aki ha számtalanszor is elesik az élet pofonjaitól,annyiszor feláll,és képes folytatni az útját,tenni azt amiért született,amiért neki ide kellett jönnie...Végül pedig boldog az,kinek az életében,csak egy olyan ember van aki önmagáért szereti..Nekem boldog az életem,mert van egy valaki akit úgy,és olyannak szeretek amilyen,nem kell sem többnek,sem jobbnak lennie..,de jobban kell hinnie magában,és az életben..ezek a sorok most elsősorban neki(C v S),és persze mindenki másnak is szólnak...
Délután kaptam egy visszajelzést a Soproni kiállításomról,ami a Haller villában látható.
Szívet melengetően említette meg az illető telefonon,hogy mekkora örömet,és erőt adott neki,az alkotásaim egy némelyike. Ennél többet egy alkotó nem is várhat ebben a földi létben,ekkor valóban azt érzem adok valamit az embereknek,képes vagyok szólítani a lelküket,és nem hiába való időtöltés az amit teszek.
Egy gondolattal búcsúzom mára; Nincs hiába való élet,és nem kapunk olyan keresztet amelyet nem tudunk elviselni,a keresztünket magunk kértük,minél nehezebb annál szebb,és annál inkább nem magunk miatt hordjuk..az ego,mi elhiteti,hogy más keresztet érdemelnénk,és ha valaki elhiszi ezt,az vesztese lesz az életnek,elbukik,mert feladja,keresve önmagán kívül bűnbakot. Nincs hiábavaló sors,és nincs az a megbocsájtás amely tűrné,ha valaki megválik az élettől,akár az által,hogy felemészti magát...az élet egy ajándék,még ha sokszor nem is hisszük el...ajándék amelyet nem lehet visszaadni,de végig lehet élni.mert nem az az erős aki nem bukik el,hanem az aki ha számtalanszor is elesik az élet pofonjaitól,annyiszor feláll,és képes folytatni az útját,tenni azt amiért született,amiért neki ide kellett jönnie...Végül pedig boldog az,kinek az életében,csak egy olyan ember van aki önmagáért szereti..Nekem boldog az életem,mert van egy valaki akit úgy,és olyannak szeretek amilyen,nem kell sem többnek,sem jobbnak lennie..,de jobban kell hinnie magában,és az életben..ezek a sorok most elsősorban neki(C v S),és persze mindenki másnak is szólnak...
Második bejegyzés 12:51
Miért van az,hogy amikor minden rendben van,és kiegyensúlyozott a lelkem,nem megy az alkotás,de amikor kínoznak az emlékek,az elmúlt,meg nem élt szerelmek érthetetlen bánata,régi örömök szentimentális fájdalma akkor repül az ecset. Beleélem magam a múltba,és tisztán látom,hogy hol,és mit rontottam,mit tennék másképpen. Száguldok az életem bejárt ösvényein,betekintek a zsákutcákba..Mindenütt látom az akkori önmagam,távoliak ezek a képek,és mégis közel vannak..megtudom érinteni,fogni...van amelyik megsimít,de van amelyik belém mar...A legszebbek okozzák a legnagyobb fájdalmat...
Állítólag,egyes megvilágosodott bölcsek szerint halálunk után,egyfajta köztes létbe kerülünk ahol,mintegy újraélve tapasztalásainkat szembesülhetünk,azzal amit a vállalt feladatainkból sikerült teljesíteni,és azokkal a hibákkal amit elkövettünk....Nem tudom,de lehet,hogy ezt hívják pokolnak? Mert szembesülni a hibáimmal,téves döntéseimmel talán a legfájóbb,legnehezebb dolog amit csak eltudok képzelni.....
Miért van az,hogy amikor minden rendben van,és kiegyensúlyozott a lelkem,nem megy az alkotás,de amikor kínoznak az emlékek,az elmúlt,meg nem élt szerelmek érthetetlen bánata,régi örömök szentimentális fájdalma akkor repül az ecset. Beleélem magam a múltba,és tisztán látom,hogy hol,és mit rontottam,mit tennék másképpen. Száguldok az életem bejárt ösvényein,betekintek a zsákutcákba..Mindenütt látom az akkori önmagam,távoliak ezek a képek,és mégis közel vannak..megtudom érinteni,fogni...van amelyik megsimít,de van amelyik belém mar...A legszebbek okozzák a legnagyobb fájdalmat...
Állítólag,egyes megvilágosodott bölcsek szerint halálunk után,egyfajta köztes létbe kerülünk ahol,mintegy újraélve tapasztalásainkat szembesülhetünk,azzal amit a vállalt feladatainkból sikerült teljesíteni,és azokkal a hibákkal amit elkövettünk....Nem tudom,de lehet,hogy ezt hívják pokolnak? Mert szembesülni a hibáimmal,téves döntéseimmel talán a legfájóbb,legnehezebb dolog amit csak eltudok képzelni.....
Negyedik,ötödik,és hatodik nap
Kedd; Első bejegyzés.
Az elmúlt néhány nap mély lelki egyedüllétben telt el. Köszönhető egyrészt az óra átállásnak,nekem ilyenkor lelassul az idő,hirtelen időmilliomosnak érzem magam. Fura dolog ez,még számomra is viszont élvezem az érzését. Szeretem a korán jövő sötétedést,a közelgő tél zamatát,és az Ünnep közelgő pillanatait... Este amikor a fényárban úszó sírok között kerestem fel az eltávozott rokonaim,és egykori barátaim,hogy az emlékezés gyertyájával tisztelegjek előttük,felidéztem a régen elmúlt boldog pillanatokat. De a számtalan sír között van egy sírhant,amely előtt mindig hosszasan megállok,(ehhez a sírhoz,csak akkor megyek,mikor egyedül lehetek) nézem a fényképet,amely a fejfát díszíti,megérintem a követ melynek hideg érintése süti a bőrt az ujjaimon,s amely örökre elfedi a földet,azt a földet amely magába zárja a testét annak kit egykor szerelmemként becéztem..Állok,és imádkozom,nézem,és próbálom elfogadni,még ily sok eltelt év távlatából is a "többé nincs"rideg tényét...
- Mennyi ideje is? kérdem,és magam döbbenek meg a válaszon
-Már tizenkettő.
Már oly régen..? hiszen pillanatoknak tűntek az évek..de nem! Emlékezz vissza,-szorítom rá magam- emlékezz,mily soká tartott amíg elengedted magadban..amíg elfogadtad,azt amit nem lehet elfogadni..,hogy nincs többé...
-Megszólítom.
Itt állok a sír mellett amely magába zár.Akárcsak azon a júliusi napon amikor örökre elmentél,fogtam a kezed,ott voltál mellettem,és mégis felfoghatatlan távolság választott el Tőled,s ma még messzebb vagy.
Neked ott,és akkor megállt minden,nem fogott többet rajtad az idő kérlelhetetlen szigora.Mindörökre fiatal,és szép maradtál,ahogyan mindig is szeretted volna..hiszen hányszor mondtad cinkosan nevetve
-Drágám én soha nem leszek nagymama,és én hányszor korholtalak ezért...pedig Te tudtad..,és ha akkor figyelmesebb vagyok,láthatom a szemedben megbúvó huncutság mellett az ott bujkáló szomorúságot.Láthattam volna,hogy Te,már akkor tudtad,mindent tudtál...Láthattam volna abból is,ahogyan élsz,gyorsan,mindent akarva,és mindig keresve kérdéseidre a válaszokat,mert siettél,hiszen Te Tudtad..,nincs időd...Már tizenkét éve..mint évszázadok.....
Itt állok most...egy gyertyaszállal a kezemben,s nézlek......Nézlek,s Te alszol csendesen,megpihenve....,az évek háborítatlan suhannak el...,tova e hant fölött,arcomra lassan ráncokat vés a rohanó idő.. .A világ fordul körötted,évre,év hajlik,míg Te békésen pihensz,alszod örök álmod....sírod fölött száz virág nő.....e virágok közt lepkék járják tündértáncuk....aludj Kedvesem... aludj békében.....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)