Harmadik bejegyzés.18:35

Délután kaptam egy visszajelzést a Soproni kiállításomról,ami a Haller villában látható.
Szívet melengetően említette meg az illető telefonon,hogy mekkora örömet,és erőt adott neki,az alkotásaim egy némelyike. Ennél többet egy alkotó nem is várhat ebben a földi létben,ekkor valóban azt érzem adok valamit az embereknek,képes vagyok szólítani a lelküket,és nem hiába való időtöltés az amit teszek.

Egy gondolattal búcsúzom mára; Nincs hiába való élet,és nem kapunk olyan keresztet amelyet nem tudunk elviselni,a keresztünket magunk kértük,minél nehezebb annál szebb,és annál inkább nem magunk miatt hordjuk..az ego,mi elhiteti,hogy más keresztet érdemelnénk,és ha valaki elhiszi ezt,az vesztese lesz az életnek,elbukik,mert feladja,keresve önmagán kívül bűnbakot. Nincs hiábavaló sors,és nincs az a megbocsájtás amely tűrné,ha valaki megválik az élettől,akár az által,hogy felemészti magát...az élet egy ajándék,még ha sokszor nem is hisszük el...ajándék amelyet nem lehet visszaadni,de végig lehet élni.mert nem az az erős aki nem bukik el,hanem az aki ha számtalanszor is elesik az élet pofonjaitól,annyiszor feláll,és képes folytatni az útját,tenni azt amiért született,amiért neki ide kellett jönnie...Végül pedig boldog az,kinek az életében,csak egy olyan ember van aki önmagáért szereti..Nekem boldog az életem,mert van egy valaki akit úgy,és olyannak szeretek amilyen,nem kell sem többnek,sem jobbnak lennie..,de jobban kell hinnie magában,és az életben..ezek a sorok most elsősorban neki(C v S),és persze mindenki másnak is szólnak...