Késő éjszaka van..Eltelt a nap, ahogyan ez az év is eltelik..gyorsan.... Most dolgozom. Utolsó és egyben végső szakaszához érkezett a Pár hónapja még csupán a fejemben élő, de ma már kézzel fogható történelmi alkotások hármasa. Már az elején tudtam, hogy nem lesz könnyű feladat, de azt ami várt rám valójában nem is sejtettem. Most ahogyan közeledik a néhány nap múlva esedékes befejezés érzem annak a súlyát, mekkora teherrel préselt és tett mássá lélekben ez a hatalmas feladat. Jelenleg fáradtnak érzem a lelkem és elfáradt a testem. De, ez az a jól eső fáradság amely az elvégzett munkát követi..
Az elmúlt hónapok úgy repültek el, hogy szinte észre sem vettem. Sokszor voltam türelmetlen és bizony sokszor voltam magamba zárkózottnak tűnő amiért a környezetemben élőkkel szemben megkövetem magam. Köszönöm a türelmüket és a szeretetüket a hitet amellyel nap nap után segítettek átjutni a holtpontokon amikor elcsüggedtem. Rengeteg biztatást és szeretettet kaptam barátoktól, ismerősöktől, idegenektől. Hatalmas áldozatok árán született meg és kerül bemutatásra majd decemberben a Mű. Hálás vagyok annak a sok embernek akik nevüket és munkájukat adták azért, hogy egy álom meg tudjon valósulni remélhetőleg sokak örömére és a jövő nemzedékek okulására. De kedves olvasó, kedves barátaim elárulom a jövő évben is egy hasonlóan monumentális alkotással szándékozom meglepni év végén a közönséget, az embereket. Méretét tekintve nagyobbnak szándékozom megfesteni, mint a jelenlegi, Trilógia a Nemzethez címet viselő alkotásom legnagyobb vásznát, ami 3x6 méter. A vázlatok már készen vannak és ezek bemutatása szintén most decemberben fog bemutatásra kerülni. Igyekszem amennyire az időm engedi, hogy az esemény alakulásáról ezen a fórumon is beszámoljak.

A bemutatóval kapcsolatban, bármilyen kérdést, részvételi szándékot a  trilogia.eger@gmail.com
email címre várjuk.

Repül az idő..

2012.10.25 12:23

Ismét ősz van..Ismét hullanak a falevelek a fákról és ismét hűvösek lettek a reggelek. Most lett igazi az ősz, eddig csak nevében volt az, mert inkább tűnt késő augusztusinak semmint októberinek. De ma már menthetetlenül beköszöntött. Valójában örülök ennek, mivel ezért a fényért imádkoztam már hetek óta..egységes selymes kissé szürkületes fényért. Erre van szükségem az idén egész évet kitöltő trilógia utolsó legnagyobb képének az elkészüléséhez. Nyár óta megalkottam a két "kisebb" vásznát a három egységből álló magyar tragédiának. Már gőzerővel készülünk a decemberi bemutatóra. Sokan dolgoznak, fáradoznak azon, hogy az alkotások majdan méltóképpen bemutatásra kerülhessenek. Nagyon sok terhet vettek le munkájukkal segítségükkel a vállamról, nem hagyva rajta mást csupán a magam elé tett feladat általam vállalt súlyát. Melyet a nap majdnem 20 órájában igyekszem cipelni hónapok óta. De bízom benne, hogy megéri a befektetett energiát, hiszem és egyre többen hiszünk abban, hogy valami maradandó születik a munkám, a munkánk által.
Ahogy az időm engedni fogja, itt is igyekszem beszámolok innentől kezdve a cél felé fordulás pillanatairól...

Versenyben az idővel

Elkezdődött. Tegnapelőtt belefogtam a trilógia első képébe. Két alapozáson túl jutottam. Tegnap szembesültem egy megoldandó feladattal, melyről azt hittem nem kell foglalkoznom vele, ám a fizika megmutatta, hogy bizony nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Az alapozáskor a falnak támasztottam a vásznat, falnak melyről azt hittem teljesen megtartja, mivel logikusan úgy tűnt felfekszik rá terjedelme szélességében a vakráma. Viszont tegnap délután észrevettem, hogy furcsán áll a leendő kép alsó sarka, picit megfeszültnek látszott, szemből nem láttam hibát, ám a vászon mögé pillantva azt láttam, hogy a hosszmerevítő dongaformában a vászontól távolodva hajlik. Hála istennek gyorsan száradó alapot készítettem így eltudtam fektetni sérülés nélkül a padlón. Viszont kimondottam erre a munkára le kell gyártatnom egy mobilizálható állványt, (hiszen még egy hasonló méretű és egy másfélszer nagyobb kép megtartására is szükség lesz)amelyet egy helyi asztalos rekord sebességgel hétfőre el is készít
Versenyben az idővel..ezt a címet adtam ennek a bejegyzésemnek. Találó címnek tartom ha végig gondolom, hogy mindössze szűk 4 hónapnyi időt adtam magamnak arra, hogy bemutatásra készen álljon mindaz amelynek a megalkotásának az elején vagyok... Adjon az ég elég erőt hozzá nekem, hogy másoknak örömet adhassak általuk.

Elveszíteni......

Ritkán írok egy nap több bejegyzést, de annyira nehéz most a pillanat és annyira nincs kivel megosztanom, hogy remélni tudom, az ha írok megkönnyebbülést hoz.

Talán ebben a néhány sorban mely a saját gondolatom hűen megfogalmazódik mindaz ami most szét szakítja a lelkem.

Elveszíteni Téged, mint jeges ujjak markolászó szorítása testemen belül.
Elveszíteni Téged, mintha elnyelne a sötét végtelen űr.
Elveszíteni Téged, magam elvesztését jelenti,
Vergődő lelkem halk sikolyaként tör fel belőlem némán a hiányod okozta iszonyat
Magam elé nézve idézve fel szemed rebbenését, ajkaid sarkában megbúvó cinkos mosolyod
karjaid ölelését.
és
Nem értem, nem értem azt miért nem szerethetlek tovább
Miért kell, hogy úgy nézzek mint egy idegen innentől kezdve Reád.
Nem értem, hogy múlik érzések tüze egy pillanattal később nyomtalan.
Minden vágyam Téged szeretni, de már nem tudom hogyan.
Hogyan tudnám mindezt Neked megadni, hogyan tudnám magamból a legtöbbet mutatni.
Kérnélek, hogy szerelmeddel segíts, de félek már szólni
Elakadt a szó
Néma a gondolat
Jó volna csak múlni...

Amiről soha nem beszéltem...

Soha nem beszéltem a magánéletemről. Soha nem beszéltem arról a sok útkeresésről amikor a boldogságot keresve szép pillanatok és gyötrődések közepette, fájdalommal élve küzdök meg művészként azzal amit a sors rám mér. Soha nem beszéltem arról a boldogságról amikor úgy éreztem nyugodt révbe érve még ha kisebb súrlódások között is de nyugalmasan tudok alkotni, adni a világnak, örömet adni annak kit mellém reményeim szerint társnak adott az ég. Így volt ez a közelmúltig is. Az életemben több tragikusan fájdalmas év után megtaláltam azt akit úgy szokás emlegetni a nagy Ő. Amennyire csak tudtunk igyekeztük boldoggá tenni a másikat, úgy éreztem családra leltem Benne és érzelmileg nyugodt révbe ért az életem. Ezzel a biztos érzelmi háttérrel éreztem, hogy belefoghatok abba amit talán az életem eddigi, ha nem a legnagyobb művének szánok. Majd egy napon mint derült égből villámcsapás ért, hogy az aki nekem mindennél többet számít, akiért érdemes élni, létezni, ki miatt értékes volt minden és szebbé vált általa a világ elment az életemből.Sejtem, hogy nem lehet könnyű dolog együtt élni velem akinek az alkotás az élete, sokszor hibázom is sőt tévedhetetlen sem vagyok,de a hibáimat mindig belátva korrigálok és megkövetem magam ha tévedek, de mindig törekedtem arra, ha nem is sikerült maradéktalanul betartanom, hogy a Páromnak igyekeztem boldogságot és figyelmet adni.
Most rettenetesen egyedül érzem magam, mintha a világ lökött volna ki magából. Előttem a cél és félek nem lesz akivel megosztom majd az örömet amikor elkészül vagyis biztosan lesznek akik megtisztelnek azzal, hogy megtekintik az alkotásom de félek, hogy  a szívemnek Legkedvesebb nem lesz ott velem, nem lesz ott, hogy  fogja kezem ha eltévedek az alkotás sűrűjében.Nem lesz, hogy helyreigazítsa lépteimet... Az, kivel végig sétálhatok kézen fogva az életnek nevezett ösvényen.
Őszintén megvallva félek. Félek attól, hogy nem kapom meg a sorstól azt amire a legjobban vágyom a boldogságot, hiszen amikor rátalálok el is veszítem.
Sokat gondolkodom a hibáimon, most nagyon fáj a lelkem.

Arányok a készülő Trilógiához.....

Többen kérdezték, hogy mégis mekkorának kell elképzelni azokat a méreteket, melyekből a készülő és már többször említett leendő trilógia állni fog.
Hiába adja meg az ember a méreteket valóban nehéz a viszonyítás. Ennek megkönnyítése végett rajzoltam egy grafikát, melyen eredeti léptékben láthatóak a majdani alkotások és a könnyebb mérték miatt egy előtérben álló arányosan szemléltetett alakot is illesztettem melynek test arányai egy 175 cm magas női alak arányainak felel meg. Nos igen valahogy így fog a valóságban is mutatni, természetesen azzal a különbséggel, hogy nem méret számok hanem festmények lesznek a vásznakon;).
Néhány szóban szeretnék beszámolni a fejleményekről, melyek az utolsó bejegyzésem óta történtek a kép kapcsán. A héten előre láthatólag megérkezik az első kész vászon, melynek keretre feszítése azon nyomban megtörténik,azt követően megkapja az első alapozást ami azt jelenti, hogy napokon belül elkezd a kép megszületni. Több tárgyalást is folytattam/folytattunk az országon belüli bemutató kapcsán és több nagyobb városból is eddig pozitív visszajelzéseket kaptam/kaptunk. Itt tart a feladat jelen pillanatban, de bármilyen ezzel kapcsolatos változásról rögtön értesülni fogtok elsőként ezen a fórumon. Addig is akit bővebben érdekel a háttere ennek a nem kis feladatnak, szívesen látom a Nyitott Tér elnevezésű Nyílt és bárki által ingyenesen látogatható Műterem- Galériámban.

Íme az ígért "arány rajz".

Enyhülés..

Ma reggel engedett szorításából a fene nagy meleg amely sokunk életét megkeserítette az elmúlt néhány hétben. Jelen pillanatban itt most esik. Felfrissül a levegővel a test és a lélek is, a műterem ajtajait és az ablakait kitárva élvezem a ki-be járó légmozgás áldásos hatását.
Műterem...Tegnap írtam, hogy a legutóbbi bejegyzésem óta rengeteg a változás az életemben.  Ezek egyike, hogy látogathatóvá, nyilvánossá tettem a helyet ahol alkotok és élem a mindennapjaimat..Bárki besétálhat az utcáról körbenézhet a kiállított alkotásaim között, de ha éppen kedvet érez arra, hogy alkotás közben lesse el a pillanatot, hogyan is születik egy kép, megteheti azt is, sőt a bátrabbak akár ki is próbálhatják magukat egy kisebb képalapon. Az ötlet nem új, de néhány hete jutottam arra, hogy megvalósíthatóvá vált. Azóta megtörtént egy kisebb vendéglátással egybekötött baráti légkörben lezajlott nyitó ceremónia is. Ha kedvet kaptatok egy kis galéria látogatásra, szívesen láttok mindenkit, akárcsak egy jó beszélgetésre, a kiállított alkotások műtermi áron haza is vihetőek, de ha csak ötlet lenne egy esetleges alkotásról amely emeli az otthonod fényét, úgy az akár meg is rendelhető..