Első bejegyzés; 06:46
Ismét rám köszöntött egy új nap,tele reményekkel..habár jobban belegondolok, azt kell látnom,hogy a tegnapi nap is ezt az ígéretét hordozta magában végül mégis morózussá váltam estére. Éppen a napfelkeltét nézem az ablakon át,és elmélkedem.Elmélkedem arról a számomra fel sem fogható "messzeségről",hogy századokkal,és ezredekkel ezelőtt is ugyanezen égitest ébredését,pont így végig nézhette valaki,ugyanígy bele kezdett a napi teendőibe,élt és tette az apró,mégis fontosnak vélt dolgát,akárcsak Te,vagy én...A nap azóta is minden reggel kel,de hol vannak már azok a régi tanúk...Félelmetes,hogy egyszer majd én is "régi tanúvá" válok. A fontosnak tartott dolgaim semmivé,jelentéktelenné lesznek.....
Miközben ezek a gondolatok futnak át az agyamon,rásandítok a tőlem balra lévő képre,igyekszem erőt gyűjteni,és az alkotáshoz szükséges lelki töltést elérni. Beleélem lelkem a kép mondanivalójába,és várom,hogy megszólítson,mesélni kezdjen.... Festőként nem teszek mást,mint az a tolmács aki egyik nyelvről lefordít egy másik nyelvet. Beszélgetek a vászonnal,a vásznon keresztül valami több,valami felettem álló "megfoghatatlannal".Hallgatom, figyelem az érzéseket amelyek bennem, de általa születnek formálódnak képpé,hordozva üzenetét a Teremtőnek....Ezeket az "üzeneteket" nekem az ecsettel csak le kell írnom. Szavakat a festék,a szavak,érzések erejét a színek nyelvére...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés