2015. augusztus 12., szerda

Elárvult Műterem..

A csendes Műteremben árnyak járnak ott ahol egykoron gyermekzsivajtól voltak hangosak a termek. A lenyugvó nap beszürödő fénye árnyékokat fest a falra. A múlt ködös emlékei elevenednek meg és kelnek életre, felidézve az éjszakába nyúló beszélgetéseket, születő alkotások izgalmát, a kávé illatát, régen elhalt nevetések hangját. A régi fémkályha melegének meghitt csendjét...
Az asztalon egy csonkig égett gyertya remegő, sercegő lángja küzd az életért, bevilágítva maradék erejével a szobát ahol oly sokáig ragyogott. Selymes, meleg fényével búcsúzóan megsimogatja a kopott bútorok sorát, az állványokat, az állvány mögött kuporgó ecsetek félig kilógó, kopott végeinél elidőz. A megfáradt ecsetek árván fekszenek az állványon függő apró palettán, kavargó színek kavalkádja kinyomva szárad lassan a félhomályban. Várják a Művészt aki értelmet ad a létezésüknek, magányos kinyomott gombócaikat összekeverve létrehozza a csodát.
Várják a Művészt, aki oly sok éven át féltő gonddal alkotott és ajándékozta meg a világot a benne élő csodákkal.
A gyertyaláng eddig csendes agóniáját most megtöri egy utolsó lobbanás...
...és lassan
Sötétség ereszkedik az elárvult műteremre....


Nyugodj békében Szeretett Mesterem.



2015. február 22., vasárnap

Az én hazám

"Van egy ország,
Van egy ház,
Ahol élt rég nagyapád...."

Mindannyiunkak vannak ebbe a pár mondatba illeszthető emlékei. Nekem ez Kakucshoz köthető. Több alkalommal írtam már itt ezen a fórumon is erről a kis pest megyei faluról. A szülőfalumról. Sokszor írtam, de soha nem mutattam meg, hogy milyen, miként is néz ki ez az immáron több mint 200 éve a homokhátságba kapaszkodó kis közösség lakóhelye. Ezen mulasztásom teszem jóvá ezzel a time lapse technikával készült kis videóval. Kanyarogva végigvezetve a nézőt azokon a kis utcákon, ahol gyermekkorom töltöttem. De ezeket az utcákat róta gyerekként édesapám, néhai nagyapám és dédapám is. Másoknak lehet, hogy ingerszegénynek tűnik és talán jellegtelennek, de számomra sokat jelent a kis házak sora, az aprócska, de meghitt templom, az iskola ahol írni tanultam és gondolkodni, az óvoda ahonnan szöktem minden pillanatban, mikor arra lehetőség adódott..A faluszélén homokdombocskára futó csendes temető ahol őseim alusszák örök álmuk egy nehéz élet után. Nekem ezek a mezők gyermekkorom idézik, az erdő fái a hűvös menedéket a nyári zápor elől, a természet azon csodáit melyeket itt tanultam meg. A faluszéli házakon túlkanyargó poros földút, visszaidézi a tehéncsorda komótos vonulását hazafelé, melyet gyerekként annyira szerettünk. Nekem ez a Haza! Nekem a hazát jelenti Kakucs az országunk közepétől egy arasznyira, a hazát amelyet lélekben soha nem hagytam el, mégha testemben sokszor el is szakadtam tőle.
Ennek gondolata szülte az említett videót, amelyet jószívvel ajánlok mindenkinek, aki már járt, vagy ezután fog Kakucsra látogatni.



2015. február 6., péntek

folytatás..

Még Egerben éltem amikor megfogant 2013 év elején bennem a gondolat. Gondolata egy újabb monumentális alkotásnak, az azóta eltelt 2 évben kristályosodott ki teljességében az ami majdan a vászonra fog kerülni. Az első gondolataim sokszor egy üres falra vetítettem ki magamból arra az üres fehér tűzfalra amely a volt egri műterem udvarán állt. Ott alakult ki bennem ahogy ültem előtte, a végleges méret, a vázlatos kivonata a képileg megformálható versszakoknak, soroknak. Ültem és gondolkodtam, mérlegeltem, számolgattam, majd megijedtem. Megijedtem attól a felülettől amit méretben kínál a Himnusz. Bármennyire is próbáltam fejben kisebb felületre elképzelni, egyszerűen a téma nagysága ami nem engedte/engedi meg nekem, hogy kisebb méretben alkossam meg. Ezer évet kell felölelni "A Megfestett Himnusz"-nak. Hatalmas téma és ehhez mérten hatalmas vászon is kell, hogy méltóképpen lehessen azt bemutatni. Abban az időben készült egy fotó is amit most megosztok veletek, nem emlékeztem már erre a képre, de arra igen, hogy amikor készült éppen arról beszéltem amit fentebbi sorokban leírtam.





Gondolatok mérlegelése címen mentettem el a gépemen, miután napokkal ezelőtt emailben megkaptam ezt a fotót.
Majd a gondolatot követte a tett és megszületett az első vázlat, ami  már színes vázlaton is látható festékkel, színeiben oltva.
Az első alakjai ők a festménynek melyek a gondolatokból kézzelfogható valósággá váltak. Mementói lettek a témában a szabadságvágynak, a sorsközösségnek, még akkor is ha évszázadnyi idő telt el közöttük. Egy 56-os pesti srác ölelkezik össze egy 1848-as honvéddal. A honvéd a világosi fegyver letételt követően,míg az 56-os harcossá lett fiú a szabadságért folytatott küzdelem leverése után összeroskadva válik sorsában azonossá és talán egymás tükörképeként lélekben eggyé a két ábrázolt alak. Ám az atyai ölelésben ott van a remény is, a remény,"hogy soha nem adjuk fel és ha mi nem is, de majd gyermekeink, unokáink véghez viszik amit nekünk nem sikerült..... " De ők ketten csupán részletei a teljes koncepciónak, részletei melyeket követtek még sokan vázlat formájában, de róluk majd később mesélek.

                                        A Megfestett Himnusz részlet. Első vázlat.2013

folytatás következik.

A kerekek forogni kezdtek...

Azt mondják az okosak, hogy az Isteni malomkövek őrlése nem túl gyors folyamat..Ennek igazságát magam is elismerem, sőt elfogadom, mint tényt. Viszont amit mozgásba hoznak az ha lassan is és nyikorogva, de mégis megmozdul. Ez történt az elmúlt napok során a múlt heti, egy korábbi írásban említett bemutató nyomán. Ezen hétnek szerdáján megkeresést kaptam a helyi rádiótól, nevén nevezve Dabas Rádió szerkesztőségéből, hogy ma (péntek) reggel 9-kor élőadás keretében beszélgetnének velem a napokban nekem ítélt és megtisztelő Dürer-Díj hátteréről és a jelenlegi már sokszor említett Himnusz kép jelenéről. A riport egy jó hangulatú beszélgetéssé vált amelyben a főszerepet sokkal inkább a kép játszotta, semmint a többi betervezett téma. A kép azért vette át a főszerepet és vált a beszélgetés fő csapásirányává, mert sokan, közöttük a műsovezetők sem tudják elképzelni azt a léptéket és méretet amelyet egy 8x14métert befogó alkotás adhat. Ne feledjük a jelenlegi ismeretek szerint nincs ma a világban egybefüggő vászon felületen ekkora kép és amely megközelíti, az is több négyzetméterrel kevesebb ennél a méretnél. A riport közben tettem egy ígéretet, minek alapján közzé teszem a színes és a véglegeshez képest kevés alakot felvonultató nyers vázlatot, amelyet arányaiban a kész alkotás méreteire nagyítva, elé állítottam a saját magasságommal megegyező 186cm-es figura szilluetjét. Teszem ezt azon okból, egyszer, mivel megígértem, másodszor pedig, hogy mindenki fogalmat alkothasson arról mi is készül az elkövetkező időszakban. A háttérként szolgáló vázlatot azért osztom meg ily bátran, mert a későbbi és végleges alkotás , mint azt már említettem nagyban eltérnek egymástól, mint az alakok, a háttér, mint pedig kompozició szempontjából.  Ellenben kiválóan szemlélteti a méretét.

folytatás következik...

2015. február 1., vasárnap

Új év, Új feladatok, újra írok...

Egy fél nyár, egy teljes ősz és majd egy tél az ami elmúlt azóta, hogy írtam volna akár egy sort is itt. Holott sok minden történt azóta.



 Elkészült egy nagy kültéri projekt egyik fele, a befejezése tavaszig várat magára de erről bővebben, fotókkal illusztrálva egy másik írásban fogok írni. Bővelkedtek változásokban is az utolsó írásomat követő hónapok. Hosszú évek után megújult a honlapom, ezen változás hozta magával, hogy sokkal színesebb, naprakészebb és informatívabb egyben közvetlenebb lett az oldal. ( http://kakucsicsernakzoltan.com ) Ilyen újítás az eseményekről való tudósítások, de a várható projektek ismertetése is. Például a "Napjaim" fül alatt megtalálható a zanzásitottan bemutatásra kerülő fotók és time laps videók megtekintésének lehetősége. Time Lapse videó technika egy speciális képrögzítési technológia, másképpen "időgyorsításnak" is nevezik azon oknál fogva, hogy napok sűríthetők percekbe folyamatos filmfelvétellel. Még a magam számára is újszerű és ismeretlen ezen területe a videózásnak, de igyekszem filmről filmre jobban beletanulni ebbe, hogy ti is egyre kifinomultabb és ebből eredően a szem számára élvezhetőbb lehetőséget kapjatok a képek, alkotások elkészülésének folyamatáról. A későbbiek során permanens rögzítésre kerülnek az alkotási folyamatok.
 Példának okáért már kettő darab elkészült videót tudtok megtekinteni amelyből az egyik a régebben említett "A Megfestett Himnusz" 2x3 méteres vázlatának elkészülési folyamatáról rögzített részlet.
Igen. "A Megfestett Himnusz" melyről már többször is szóltam megvalósulni látszik, legalábbis már kicsinyített, megfestett vázlat formájában létezik, sőt nem csupán létezik, de az egy zárt rendezvényen néhány ember előtt bemutatásra is került, ahol nagy sikert aratott, így ezzel a sikerrel felvértezve kezdődhet a későbbi támogatók felkutatása, a munka dandárja, a végleges 8x14 méteres egybefüggő rekord méretű vásznon történő megalkotása a belső viziónak mely idestova 2 éve él bennem és amely elkészülte után felajánlásra kerül a Magyar Nemzet részére annak minden polgárának. ( A rendezvényről bővebben, a honlapomra hamarosan feltöltésre kerülő videóból láthattok)
A Budapesti Marriott Hotelban 2015 január 31-én tartott rendezvény, számomra megható momentummal is szolgált, ez pedig nem más volt , mint egy kitüntetés, egy újonnan alapított díj első díjazottja, kitüntetje lehettek. A Dürer díjat amely non-profit díj, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara alapította azzal a céllal, hogy a művészeti életben tevékenykedő és alkotó emberek tevékenységét elismerje. Ezen Díj ettől az évtől, hagyományteremtően minden évben kiosztásra kerül az alapítók és az én reményeim szerint is hamarosan rangos elismeréssé fogja kinőni magát. Az igazat megvallva nagyon meglepett amikor tegnap, minden előzetes információ nélkül meglepetésszeűen átadták a fent említett díjat, olyannyira meglepődtem és jól esett a megtisztelő kitüntetés, hogy kibuggyant a könny a szememből az elfogultságtól, hiszen ki ne érzékenyülne el akinek a munkáját, törekvését elismerik és azt akár ebben a formában jutalmazzák. Amit ígérni tudok, hogy a legjobb tudásom szerint igyekszem méltónak lenni erre és azt ezt megelözően kapott elismerésekre. S ha emberként nem is vagyok hiba nélkül való, a hivatásomban igyekszem szépet és örömet adni. Akár a lassan, de biztosan készülő Himnusszal, akár a kisebb, szerényebb keretek közé foglalt alkotásaimmal törekszem a továbbiakban is az arra érzékeny embereknek adni valamit a lelkemből, mivel a alkotásaimhoz az emberek és ti barátaim adtok erőt, kitartást és ihletet. Köszönöm ezt az adományt nektek.

Most pedig szeretnék veletek megosztani néhány képet a tegnap délutáni eseményről.



A Dürer díj átadásának pillanata. Képen jobbról, balra haladva láthatóak: Faragó Ilona a BKIK.GSZT elnöke, jómagam és végül, de nem utolsóként, dr Kiss Zoltán BKIK általános alelnöke.







            Alkotó és alkotása...vagyis annak elözetes vázlata a főbb alakokkal megfestett vászon.

Szeretném megragadni itt is az alkalmat, hogy megköszönjem minden barátomnak és azon segitő szándékkal bíró embereknek akik közreműködtek és hozzájárultak a rendezvény megszületéséhez, az eddig elért eredményekhez. Most eltekintek a teljes felsorolástól, azon okból, hogy későbbiekben a remélhetően bővülő névsort a Himnusz előrehaladtával áll szándékomban folymatosan ismertetni. Addig is igyekszem permanens tolmácsolni az eseményeket, történéseket. Az elkövetkezőkben rendszeresen informálni foglak titeket ezen a fórumon, de a megújult honlapomon is.

 Elkészült egy újabb "Hogyan készült" videó, amelyben látható, hogy miként készítettem el "Ádám és Éva - A Paradicsom elvesz...