2012. április 30., hétfő

Tréfa...

Így éjszaka idusán azon gondolkodom a Jóisten vajon tréfás-e mindenható kedvében mikor teremt?
Megszületünk, felnövünk... Választunk egy sorsot, de lehet, hogy a sors válasz bennünket. Megyünk egy úton amelyet úgy éreztük kijelöltek a számunkra. Lépdelünk és mindig sziklákat kell kerülgetni. Ráléptem egy útra már nagyon régen, mikor letértem róla az sors/isten vagy valami mindig visszalökdösött rá. Végül amikor megadtam magam az akaratnak mely játék bábuként lökdösött és a számomra kijelölt úton slattyogok úgy érzem mintha csak egy jó tréfa lennék amin a Jóisten elszórakozgat, lehetőségeket mutogat majd beint. Majd újabb lehetőségeket mutat, majd ismét beint. Tudom azt mondják a keleti bölcsek nem beint..Tanít.. Ez most szerintetek komoly? Tanít azzal, hogy adott egy tehetséget, adott lehetőséget annak kiteljesítésére, éveket adott a tanulásra és amikor beérett a gyümölcse, és leszüretelném nem tudom hol eladni a gyümölcsét... Valamit rosszul csinálok, de nagyon szeretném tudni mit? Amikor mások dolgában segítek akkor nagyon jól tudom kihez, mihez kell fordulni, de a saját dolgaimban teljesen vakon vagyok tanácstalan. Volt aki azt mondta rossz helyre születtem..lehet,de ezen nem tudok változtatni, hiszen nem mehet mindenki el innen. Van aki azt mondja örül a képeimet látva,mert látja, hogy vannak még néhányan akik nem adták meg magukat a silány tömeggyártásnak.. Megtisztelnek ezek a szavak, de vajon jó az, hogy nem állok/álltam be a sorba? Mire hajtok egy olyan világban ahol az egyetlen és sokak szerint üdvözítő életforma az amikor élsz a mának. Egy ilyen világban törekedni a maradandóra egy nagy marhaság és aki ilyenre törekszik egy nagy marha...Vagyis ezek szerint én is az vagyok. Nem tudom mit kellene tennem..? Tömeggyártva becsapni a képeket vásárló közönséget azt hazudva, hogy amit tőlem kapnak az mély művészet, igaz ebből megélhet egy alkotó, vagy Don Quoite módjára szélmalomharcot folytatva lassan éhen dögleni, annak esélyével, hogy halálom után valaki nagyon jól él az alkotásaimból? Semmi bajom azzal aki egyszer talán jól fog élni belőlük, de szeretném én is élvezni a munkám gyümölcsét még éltemben..semmint kapjak egy csomó koszorút holtomban.Nem vagyok megkeseredve, még akkor sem ha ez a soraimban annak is látszik. Egyszerűen tanácstalan vagyok..ennyi és nem több... Jó lenne egyszer kapni egy útmutatást nekem is. Amíg megkapom addig is dolgozom tovább, alkotok és battyogok az úton amit valamiért..talán tréfából a Teremtő számomra kijelölt..remélem nem az út végéig fog nevetni rajtam.


Szösszenet

Ady szerint egykoron Párizsba beszökött az ősz... Ide Egerbe viszont betört a nyár..felrúgott minden átmenetet, tikkasztó kánikulát hozott magával. Lehet, hogy ez a haladó korom sajátja,de nagyon megvisel ez a hirtelen váltás, nincs kedvem még enni sem (pedig az nálam nagy szó). Hétvégén dolgoztam, a változatosság kedvéért kertrendezés volt a soron, még jól is esett volna,de...és itt megint a nagy hőségre visszautalva, nem esett jól. Fáradt voltam estére, mint aki futott egész nap. Apropó kertrendezés. Megint beigazolódott a sok régi bölcsesség közül az amelyik azt firtatja, hogy csak az van igazán megcsinálva amit az ember magának tesz..
Volt egy segítségem ehhez az alapvetően egy napos munkához (kertrendezés)..de oly érdekes metódus alapján végezte el az illető a kapott feladatot, hogy még a tegnapi napon is azzal kellett foglalatoskodnom, hogy a kert közepére általa teremtett Himalája méretét űberelő földhányásokat, laza céltudatos kitartó mozgással a vertikálisból visszaállítsam horizontálisra, ami egészen addig a jellemző sajátossága volt a terepnek.
Kellemes vasárnapi elfoglaltság volt a már sokat emlegetett rekkenő hőségben.
Viszont ebben a pillanatban ülök a műteremben és élvezem az aránylag elfogadható klíma örömét.
Tudom sokan most azt gondoljátok, ez az ember meg van veszve...inkább örülne annak, hogy meleg van. Örülök is neki, de számomra hiányzik a gyerekkorom fokozatos évszakból évszakba átmenő langyos tavasza..az illatos május kellemes orgona illatú délelőttje..mivel itt már reggel 7-kor több mint 20 fok volt ma is..

2012. április 20., péntek

Egy gondolat.

Egy gondolat mely, az elmúlt napok konklúziójaként született bennem.

Ki türelmes annak van hite..Kinek hite van..van ideje..Kinek ideje van...tud gondolkodni...Ki gondolkodni tud, az átgondoltan cselekszik. S, ki átgondoltan cselekszik az tetteiben boldog ember...

2012. április 17., kedd

Rádió

Holnap (04-18-án) egy élőműsoros rádió riporton leszek hallható14:30-tól. Online követhető ha valakit érdekel, a "muzsikus rádió.hu" internetes oldalon.

2012. április 16., hétfő

Egy kép utóélete..azaz mi is történik ma itthon?

Napok óta nem írtam,mert hol a napirendem nem volt alkalmas, hol pedig a hangulatom arra, hogy bejegyzést írjak.
Ma már kissé távolabbról szemlélve az eseményeket..tudok tárgyilagos lenni és érzelmektől mentesen vagyok képes továbbítani mindazt amit úgy is nevezhetnék "korszellem"


Nem oly régen beharangoztam a legutóbbi alkotásom megszületését. Ezen mű megrendelésre született. Örömmel és nagy elánnal kezdtem bele a munkába.. Egy alkotás megszületése szervezői munkával és anyagi áldozattal jár, sok esetben nem is kevéssel. Megrendelni a vásznat, elszállíttatni a műterembe, keretet készíttetni hozzá (Lamia...című képem esetében a keret adott volt, egy szépen restaurált eredeti, antik keret formájában) A megrendelővel megegyeztünk, hogy a kép elkészültekor meglátogat a műteremben és ahogy ebben az esetben lenni szokott egy 'verniszázs keretében bemutatásra kerül a kép, majd az új tulajdonosának kedve szerint elindul a világba a maga útján......

Az alkotás elkészült hál istennek nem kis sikert aratva azok között akik látták, művészettörténészi és műtárgyszakértői műbírálatot kapott szép díszkötésbe téve, természetesen hivatalos értékbecslésen is át esett az alkotás..vagyis nagyon komoly pedigrével kezdett el rendelkezni a mű.
A megrendelő hosszas ide-oda idő tologatás után kijelölt egy napot, melyen neki a műtermemben megfelelő lenne megjelennie.. Az időpont 14h-ban lett megjelölve. Azon a megbeszélt napon éppen tanítottam és kettőig szólt volna az óra, de a megbeszélésre tekintettel rövidebbre fogtam, mivel nem állt szándékomban egymásra csúsztatni az eseményeket.... Eljött az idő, megrendelő sehol. Vártam egy kicsit, majd felhívtam. Telefont nem vette fel, többszöri próbálkozás után sem, majd küld egy sms-t, hogy éppen tárgyal.... Elgondolkodtam azon, vajon ez itthon az elfogadható etikettbe beleférő viselkedés-e? Mivel egy héttel előre leegyeztetett időpontra komoly ember nem szervez rá semmit.. ha valami mégis közbe jön azt jelzem még a megfelelő időben, hiszen ezzel is tiszteletet mutatok a másik ideje, élete iránt. Itt ilyenről szó sem volt. Csak egy sms...Elnézést tárgyalok, mindjárt hívom... Eltelt egy, két...három óra, felhív a "nagyon elfoglalt üzletasszony", hogy itthon tartózkodom-e,mert beugrana megnézni a képet... A pontatlansága és a lekezelő modora miatt már amúgyis kellőképpen magas volt a vérnyomásom, de erőt véve magamon, közöltem..természetesen. Megérkezett... Uhh..hát őszinte leszek nem szoktam elsőre magamban ítélkezni, de azért az a megjelenés messze nem az volt ami elvárható egy állítólag "komoly" tisztet betöltő embertől...Nos a viselkedése sem cáfolta meg a megjelenését...az illetőnek. Előre is elnézést kérek tőletek a jellemzésért, de sehol nem lesz benne egy fikarcnyi költői túlzás sem, csak az amit láttam...
Megjelenés. Finoman koszos ballonkabátszerű 'nemtudommi, ez felett egy végtelen igénytelen arcon ülő buta tekintett, amit keretbe zárt a vékony szálú, fodrászt régen nem látott zsíros hajtömeg. Lejjebb haladva, volt szerencsém látni pecsétes farmerját, és félretaposott tornacipőjét...  Na igen, hát tényleg így néz ki egy önmagát a telefonban komoly üzletembernek kiadó valaki? Őszintén szólva ha nem email-ben teszi ezt a megrendelést, hanem személyesen elgondolkodtam volna azon, hogy egy nagy értékű alkotást készítsek-e neki. Mindegy úgy voltam vele, ha már itt van..nem zúdítom rá paprikás hangulatom, ám legyen lássa az általa rendelt képet. Amikor belépett a műterembe, már akkor elkezdett kioktatni és fellengzősen beszélni.. A menedzserem nem is értette, mit akar most itt az illető, mivel sem az nem volt túl érthető amit mondott sem pedig az ahogy mondta.... Én szépen hátravonultam hagytam őket kibontakozni... A kép tetszett, de végig volt egy olyan érzésem, mintha egy kandikamera felvételen lennék...olyan szürreális volt az egész szituáció... Majd egy órát beszélt a semmiről ,majd elkacsázott koszos kis ruhájában és én nem tudtam sírjak avagy nevessek..sírjak mert egy hónapomat tettem bele egy alkotásba és pénzemet amit ettől a "megrendelőtől" vissza nem látok...avagy nevessek,mert elkészült egy jó alkotás...Nos úgy döntöttem inkább nevetek az egészen..habár az illető hölgy nagyon győzködte a menedzserem, hogy másnap hívja mindenképpen.. Vagy amennyiben az elfoglaltságai miatt kimenne a fejéből egy óráig hívja fel valamelyikünk... Nos másnap a megbeszéltek alapján próbáltam hívni, nem is vette fel a telefont, pontosan ahogy számítottam rá. Írtam neki egy nagyon kedves sms-t melyben tudattam vele, hogy sem a pontosság, sem az adott szó betartása neki nem erőssége...így ez a kép már előző nap sem volt számára a megjelenése után eladó..sőt olyannyira nem, hogy miután elment megszerveztem, hogy az alkotás elutazzon Budapestre és ott egy tárlaton vegyen részt.


Jelenleg egy galériában, egy hónapos tárlat keretében megtekinthető, akár meg is vásárolható...antik keretestől (melyet grátisz adtam a képhez), műbizonylattal együtt...

A címben feltettem egy kérdést...mi is történik ma itthon? Bizony isten nem értem az embereket, hogy az adott szó, az ígéretek semmit nem érnek a mai világban.. Csak úgy szórakozásból, hogy többnek tűnjön maga előtt a felépített álomvilágában, megrendel egy műalkotást. Tényleg ebbe az irányba halad a világ?   Remélem nem.

2012. április 4., szerda

Lamia és Menipposz...Lamia bukása

Kedves olvasóm.

Az elmúlt hetekben elhanyagoltam a blogom írását, de mentségemül az alkotás szolgáljon, mivel ez idő alatt készült el az utolsó bejegyzésemben említett alkotás. Akkor azt az ígéretet tettem, hogy az alkotás folyamatát képekben megosztom Veled/Veletek. Ennek az ígéretemnek teszek most eleget.

Első lépésként mindig egy alaptónust adok a vászonnak amelyre rákerül a majdani festmény kontúrrajza.






Második lépésként Ebben az esetben a hátteret mélyítettem el, de ez nem törvényszerű. Jelen esetben így tartottam hasznosabbnak, mivel így elkülöníthettem az alakjaimat a háttértől.


Az alakok Megfestésével folytattam az alkotást balról, jobbra haladva.


Kevés színből építkezve készítem el a képet, mert akkor lesz színdinamikailag egységes a festmény.

 Nyersen az egész vászon alá van festve, amikor idáig elérek akkor egy újabb szakaszába lép a képalkotás, mivel az apró részletek kidolgozása, a kép feszessé tétele következik. Tónusaiban fényeiben egy szoros egységbe kell tömöríteni, ha lehet ilyet mondani talán ez a része az alkotásnak ami a leginkább igénybe veszi az alkotó testét lelkét, de ettől válik azzá amivé született a kép..Alkotássá.

                                                          Címe; Lamia és Menipposz..Lamia bukása.



 Az alkotás mérete 120x150 cm. Technikája olaj-vászon.

Valójában nem tudom mennyire vagyok képes az ilyen "lépésről-lépésre" típusú bejegyzéseimmel átadni azt a mérhetetlen munkát, energiát amivel elkészülnek az alkotások. Nem csak az enyémekről beszélek ,hiszen sokan sokféleképpen alkotnak, alkotunk s ha nem is mindig látszik..higgyétek el rengeteg energia és lélek van az Alkotások mögött.

De az alkotás folyamatában nem csak lélek, hanem maga az ember is meghúzódva ott van a háttérben, hiszen az alkotást valakinek meg kell alkotnia Ezért a művek előtt állva nem szabad elfeledkezni magáról az Emberről, arról a gondolkodó elméről aki üzenni akart Neked, nekünk és ezért ecsetet, tollat, vésőt ragadott amivel a bensőjének egy darabját kiszakítva remélhetőleg az időtlenségnek megszülte érzését, gondolatát.

Remélem újabb alkotásom elnyerte tetszésedet és talán tudtam egy percnyi szépet ajándékozni vele Neked.