2012. július 26., csütörtök

Versenyben az idővel

Elkezdődött. Tegnapelőtt belefogtam a trilógia első képébe. Két alapozáson túl jutottam. Tegnap szembesültem egy megoldandó feladattal, melyről azt hittem nem kell foglalkoznom vele, ám a fizika megmutatta, hogy bizony nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Az alapozáskor a falnak támasztottam a vásznat, falnak melyről azt hittem teljesen megtartja, mivel logikusan úgy tűnt felfekszik rá terjedelme szélességében a vakráma. Viszont tegnap délután észrevettem, hogy furcsán áll a leendő kép alsó sarka, picit megfeszültnek látszott, szemből nem láttam hibát, ám a vászon mögé pillantva azt láttam, hogy a hosszmerevítő dongaformában a vászontól távolodva hajlik. Hála istennek gyorsan száradó alapot készítettem így eltudtam fektetni sérülés nélkül a padlón. Viszont kimondottam erre a munkára le kell gyártatnom egy mobilizálható állványt, (hiszen még egy hasonló méretű és egy másfélszer nagyobb kép megtartására is szükség lesz)amelyet egy helyi asztalos rekord sebességgel hétfőre el is készít
Versenyben az idővel..ezt a címet adtam ennek a bejegyzésemnek. Találó címnek tartom ha végig gondolom, hogy mindössze szűk 4 hónapnyi időt adtam magamnak arra, hogy bemutatásra készen álljon mindaz amelynek a megalkotásának az elején vagyok... Adjon az ég elég erőt hozzá nekem, hogy másoknak örömet adhassak általuk.

2012. július 22., vasárnap

Elveszíteni......

Ritkán írok egy nap több bejegyzést, de annyira nehéz most a pillanat és annyira nincs kivel megosztanom, hogy remélni tudom, az ha írok megkönnyebbülést hoz.

Talán ebben a néhány sorban mely a saját gondolatom hűen megfogalmazódik mindaz ami most szét szakítja a lelkem.

Elveszíteni Téged, mint jeges ujjak markolászó szorítása testemen belül.
Elveszíteni Téged, mintha elnyelne a sötét végtelen űr.
Elveszíteni Téged, magam elvesztését jelenti,
Vergődő lelkem halk sikolyaként tör fel belőlem némán a hiányod okozta iszonyat
Magam elé nézve idézve fel szemed rebbenését, ajkaid sarkában megbúvó cinkos mosolyod
karjaid ölelését.
és
Nem értem, nem értem azt miért nem szerethetlek tovább
Miért kell, hogy úgy nézzek mint egy idegen innentől kezdve Reád.
Nem értem, hogy múlik érzések tüze egy pillanattal később nyomtalan.
Minden vágyam Téged szeretni, de már nem tudom hogyan.
Hogyan tudnám mindezt Neked megadni, hogyan tudnám magamból a legtöbbet mutatni.
Kérnélek, hogy szerelmeddel segíts, de félek már szólni
Elakadt a szó
Néma a gondolat
Jó volna csak múlni...

Amiről soha nem beszéltem...

Soha nem beszéltem a magánéletemről. Soha nem beszéltem arról a sok útkeresésről amikor a boldogságot keresve szép pillanatok és gyötrődések közepette, fájdalommal élve küzdök meg művészként azzal amit a sors rám mér. Soha nem beszéltem arról a boldogságról amikor úgy éreztem nyugodt révbe érve még ha kisebb súrlódások között is de nyugalmasan tudok alkotni, adni a világnak, örömet adni annak kit mellém reményeim szerint társnak adott az ég. Így volt ez a közelmúltig is. Az életemben több tragikusan fájdalmas év után megtaláltam azt akit úgy szokás emlegetni a nagy Ő. Amennyire csak tudtunk igyekeztük boldoggá tenni a másikat, úgy éreztem családra leltem Benne és érzelmileg nyugodt révbe ért az életem. Ezzel a biztos érzelmi háttérrel éreztem, hogy belefoghatok abba amit talán az életem eddigi, ha nem a legnagyobb művének szánok. Majd egy napon mint derült égből villámcsapás ért, hogy az aki nekem mindennél többet számít, akiért érdemes élni, létezni, ki miatt értékes volt minden és szebbé vált általa a világ elment az életemből.Sejtem, hogy nem lehet könnyű dolog együtt élni velem akinek az alkotás az élete, sokszor hibázom is sőt tévedhetetlen sem vagyok,de a hibáimat mindig belátva korrigálok és megkövetem magam ha tévedek, de mindig törekedtem arra, ha nem is sikerült maradéktalanul betartanom, hogy a Páromnak igyekeztem boldogságot és figyelmet adni.
Most rettenetesen egyedül érzem magam, mintha a világ lökött volna ki magából. Előttem a cél és félek nem lesz akivel megosztom majd az örömet amikor elkészül vagyis biztosan lesznek akik megtisztelnek azzal, hogy megtekintik az alkotásom de félek, hogy  a szívemnek Legkedvesebb nem lesz ott velem, nem lesz ott, hogy  fogja kezem ha eltévedek az alkotás sűrűjében.Nem lesz, hogy helyreigazítsa lépteimet... Az, kivel végig sétálhatok kézen fogva az életnek nevezett ösvényen.
Őszintén megvallva félek. Félek attól, hogy nem kapom meg a sorstól azt amire a legjobban vágyom a boldogságot, hiszen amikor rátalálok el is veszítem.
Sokat gondolkodom a hibáimon, most nagyon fáj a lelkem.

2012. július 16., hétfő

Arányok a készülő Trilógiához.....

Többen kérdezték, hogy mégis mekkorának kell elképzelni azokat a méreteket, melyekből a készülő és már többször említett leendő trilógia állni fog.
Hiába adja meg az ember a méreteket valóban nehéz a viszonyítás. Ennek megkönnyítése végett rajzoltam egy grafikát, melyen eredeti léptékben láthatóak a majdani alkotások és a könnyebb mérték miatt egy előtérben álló arányosan szemléltetett alakot is illesztettem melynek test arányai egy 175 cm magas női alak arányainak felel meg. Nos igen valahogy így fog a valóságban is mutatni, természetesen azzal a különbséggel, hogy nem méret számok hanem festmények lesznek a vásznakon;).
Néhány szóban szeretnék beszámolni a fejleményekről, melyek az utolsó bejegyzésem óta történtek a kép kapcsán. A héten előre láthatólag megérkezik az első kész vászon, melynek keretre feszítése azon nyomban megtörténik,azt követően megkapja az első alapozást ami azt jelenti, hogy napokon belül elkezd a kép megszületni. Több tárgyalást is folytattam/folytattunk az országon belüli bemutató kapcsán és több nagyobb városból is eddig pozitív visszajelzéseket kaptam/kaptunk. Itt tart a feladat jelen pillanatban, de bármilyen ezzel kapcsolatos változásról rögtön értesülni fogtok elsőként ezen a fórumon. Addig is akit bővebben érdekel a háttere ennek a nem kis feladatnak, szívesen látom a Nyitott Tér elnevezésű Nyílt és bárki által ingyenesen látogatható Műterem- Galériámban.

Íme az ígért "arány rajz".

2012. július 12., csütörtök

Enyhülés..

Ma reggel engedett szorításából a fene nagy meleg amely sokunk életét megkeserítette az elmúlt néhány hétben. Jelen pillanatban itt most esik. Felfrissül a levegővel a test és a lélek is, a műterem ajtajait és az ablakait kitárva élvezem a ki-be járó légmozgás áldásos hatását.
Műterem...Tegnap írtam, hogy a legutóbbi bejegyzésem óta rengeteg a változás az életemben.  Ezek egyike, hogy látogathatóvá, nyilvánossá tettem a helyet ahol alkotok és élem a mindennapjaimat..Bárki besétálhat az utcáról körbenézhet a kiállított alkotásaim között, de ha éppen kedvet érez arra, hogy alkotás közben lesse el a pillanatot, hogyan is születik egy kép, megteheti azt is, sőt a bátrabbak akár ki is próbálhatják magukat egy kisebb képalapon. Az ötlet nem új, de néhány hete jutottam arra, hogy megvalósíthatóvá vált. Azóta megtörtént egy kisebb vendéglátással egybekötött baráti légkörben lezajlott nyitó ceremónia is. Ha kedvet kaptatok egy kis galéria látogatásra, szívesen láttok mindenkit, akárcsak egy jó beszélgetésre, a kiállított alkotások műtermi áron haza is vihetőek, de ha csak ötlet lenne egy esetleges alkotásról amely emeli az otthonod fényét, úgy az akár meg is rendelhető..

2012. július 11., szerda

Egy születő alkotás.....

Máshol és más fórumon már néhány mondatban beszéltem arról, hogy eddigi életem legnagyobb munkája előtt állok...talán a legnagyobb is lesz....Itt az elektronikus naplómban kissé bővebben szeretnék beszélni róla. Kezdeném azzal, hogy tudom a mai világban már nem igazán van szükség hatalmas méretű alkotásokra, mivel kiváltotta a sokszor lélektelen fotó (nem a művészi fotókra gondolok). Mégis úgy érzem ezzel fogom letenni a névjegyem és olyan dolgot sikerül a világra hagyni amelyért érdemes volt megszületni. Úgy érzem jelen pillanatban, hogy minden eddigi ecsetvonásom, alkotásom ezen alkotás felé mutatott.

A készülőben lévő alkotás egy történelmi trilógia lesz. Amely a másfél évszázados török uralom előtti közvetlen időszakot fogja átölelni, azon belül is Eger Hősi védőinek harcát, megdicsőülését, majd segítség kérését Ferdinánd királytól s amelynek megtagadása után másfél évszázadig a török félhold uralta az ország igen nagy részét.
Monumentális alkotások lesznek mindhárman, de az igazán monumentális a főkép mérete lesz ami 3x6 méteres egybeszőtt vászon. A kettő kísérő alkotás, darabonként 2x4 méteres vászonkép lesz. így összesen 34 nm lesz a teljes területük... Nagy kihívást fog jelenteni, de már nagyon várom azt a pillanatot amikor először végig fut az ecset a kezemben a vásznon..létrehozva a semmiből azt ahogyan én megálmodtam a tragédiát amelyet az akkor több sebből vérző országunk elszenvedett...Mégis benne lesz a remény amelyet a hősiesség, a hazaszeretett és az önfeláldozásból fakadó önzetlenség adott... a remény amely be is igazolódott igaz emberöltőkkel később a gyászos eseményeket követően. Beigazolódott a hősi halált haltak reménye, hogy történjék bármi is az ország fennmarad és fent is maradt....

Az alkotásokat elkészülésüket követően szándékunkban áll bemutatni az ország több pontján, majd azt követően a környező országokban is közönség elé tárva, mintegy bemutatva, hogy igenis mi is sokat tettünk Európáért és íme egy kis ország hatalmas történelemmel a háta mögött.
Reményeim szerint hamarosan bele foghatok az első képbe, mert az anyag költségét tekintve is hatalmas erőpróba lesz ez a munka. Támogatói segítségnek hála az első vászon már hamarosan elkészül, de bízom abban, hogy a többi elől is elhárul majd időközben a mindenki által mostanában sajnos ismert jelenség a pénzhiány. Hiszek abban, lehet még és tudom, hogy érdemes  a mai helyzetben is létre hozni maradandót...hiszen oly sokszor elmondtam már azt.."egy ország későbbi megítélését az utókor szemében a létrehozott maradandó értékek fogják meghatározni...az amit tovább adunk a gyermekeinknek..az unokáinknak. Való igaz, hogy a semmiből való teremtés a művészetben nem ma, nem is holnap fogja meghozni a gyümölcsét, de hosszútávú "befektetésként" a holnapnak teszünk jót és megtérülőt adományozunk azoknak kik bennünket fognak követni az életnek nevezett úton..". Hiszem, hogy megéri az áldozatot az ha ezzel többé válik a világ.....

Folytatás..

Vannak az életemnek időszakai amikor nem tudok és nem is akarok írni, mert vagy annyi minden történt, hogy ülepednie kell, vagy nem történt semmi amiről érdemes lenne írnom... Most az az időszak van a hátam mögött amelyben sok dolog történt velem. Voltak benne örömteli és nehéz napok. Miután a gondolataimat összeszedtem folytatom tovább azok megosztását itt veletek.... Ami ugyebár azt is jelenti, hogy írom tovább az elektronikus naplómat némi kihagyást követően;))

 Elkészült egy újabb "Hogyan készült" videó, amelyben látható, hogy miként készítettem el "Ádám és Éva - A Paradicsom elvesz...