2012. március 9., péntek

Lamia

Ma belekezdtem egy újabb nagy lélegzetvételű alkotásba. Témáját tekintve mitológiai téma, mint azt a címe is magába hordozza.

Röviden lássuk ki is volt Lamia.

Lamia, Bélosz libiai uralkodó leánya volt, ki oly csodás szépséggel volt megáldva, hogy maga Zeusz is megajándékozta szerelmével. Ám ez nem tetszett Zeusz feleségének, Hérának. Ezért Héra bosszúból megátkozta a lányt. Kinek ezután a szépsége csak addig mutatkozott meg míg elcsábította a férfiakat, hogy azután életüket elvegye...

A készülő alkotás Menipposzról szól és Lamia találkozásáról, kinek végül a halálos öleléséből az a tüniai bölcs szabadította ki, kinek neve Apollóniosz volt s benne a fiatalember tanítómesterét tisztelhetjük..
Hamarosan bemutatom lépésről-lépésre a kép születését, alapozástól a szignóig...

2012. március 7., szerda

Restaurálás 2.0

Folytatom a tegnap megkezdett restaurálásom. A mai nap folyamán a tegnap alapozott és bejavított részeken pótoltam a kép hiányzó grafikai elemeit és úgy általánosságban felfrissítettem a pigmenteket. Az utolsó fázisában a holnapi nap folyamán megkapja a végáthúzást, vagyis a végfirniszt amely konzerválni és védeni fogja egy darabig a képet a környezeti ártalmaktól. Néhány fotóval prezentálom a képen történt változásokat.






                                                              A kész alkotás felfrissülve




                                                A tegnapi sérülések ma már nem látható helyei.






                                 Legalábbis remélem, hogy nem látni az egykori sérülések romjait





Szeretem az ilyen régi képek helyreállítását, mivel ez is egyfajta tiszteletadás az elődök emléke előtt. Főhajtás a régi mester tudása, szakértelme előtt, alázatra tanít a szakma , egy másik alkotó szellem által teremtett munka iránt. Tiszteletre mivel nem festhetem a saját gondolataimat, hiszen valójában nem az én alkotásomról szól a restaurálás folyamata, itt nem alkotok, csupán visszaadok valamit a régi fényéből, valaminek. Amikor mások alkotásával kell foglalkozni háttérbe szorul az én és előre tör egy ismeretlen alkotó szelleme akit sohasem ismertem, de míg végzek a kijelölt munkával egy picit a részemmé fog válni. Az ecsetkezelését és a színtónusait óhatatlanul megismerem, mivel centiméterekre lebegek az egykori ecsetvonások felett. Tanulás és tanítás az amelyről a művészet restaurálás része szól. Tanulás amely addig tart míg tanulni akarunk és csak magunknál jobbá válni.



Manapság amerre nézek azt látom, hogy emberek másokhoz mérik magukat, mindig másoknál akarnak jobbak lenni. Követik egymást s még véletlenül sem próbálnak valamit önállóan kezdeményezni. Egyre kevesebben vannak azok akik mernek új utakat járni.
Visszatérve a saját hitvallásomhoz, nekem nem utam az, hogy másoknál akarjak jobb lenni, nekem nem tisztem másokat magam elé állítva méricskélni őt hozzám, magamat hozzá. Nekem egy utam van, magamnál napról-napra jobb lenni, akár emberként, akár művészként, akár barátként akár párként...sorolhatnám tovább, de nem teszem mivel nem részleteiben számít, hanem egészében fontos a jobbá válásra való törekvés.
Továbbmenve rengeteg irigy emberrel találkozom manapság a művészetben..pláne a képzőművészetről mondható el ez leginkább sajnos.. Amatőr, műkedvelő alkotók( itt most nagyon tisztelet a kivételnek) egy-két kiállítás után hiszik magukat minden szakmai ismeret,( na jó talán egy festőtábor élményeivel gazdagodva) nélkül mindentudónak, amivel nem is lenne baj, ha venné a fáradságot és igyekezne megtanulni legalább az alapokat a többihez úgysem elég egy egész élet sem. De nem, mert sokan azt hiszik,a festőművész úgy készül, hogy a kedves delikvens aki addig akármivel is foglalkozott, gondol egy nagyot..besétál a művészellátóba habókra vesz ezt-azt..haza megy pacsmagol valamit, majd a karakószörcsögi nyugdíjas napon kiállítja a helyi pajtában,mint messziről jött meg nem értett művész, bájos mosolyával elbűvöli a helyi fonóegylet műértő elvtársait...S miután itt sikert aratott, abból is az osztatlant. Felvértezve egyetlen kiállításának pogis emlékeitől, betér egy nyomdába ahol is néhány forintért elkészít egy ecsetes névkártyát (talán paletta is lesz rajta) amelyre titulusként oda biggyesztik neki akár azt is "FESTŐMŰVÉSZ". No elárulom a festő nem így készül, a művész pedig nem készül az annak SZÜLETIK!!
A szakmát alázattal, kitartással , türelemmel és rengeteg lemondással a tehetségesebbek megtudják így-úgy tanulni, mivel ez a része tanulható...De az ami miatt te csak magadnál akarsz nap mint nap jobb lenni, az a sehonnan meg nem fogható érzés ami hajt, az csak keveseknek adatott meg s még ezen belül is elenyésző azok száma akik valóban kiérdemelhetik majdan a "MŰVÉSZ" titulust. Én magamról sem tudnám azt megmondani, hogy azzá sikerül majdan lennem avagy egyszerű alkotóként fog megemlékezni rólam az utókor, ha egyáltalán megfog emlékezni.. Ha nem annak sincs jelentősége, ahogy annak sem ha igen. Hogy miért nincs ennek jelentősége? A válasz egyszerű, itt a most-ban alkotok, a ma emberének. Ha az eljövendő nemzedék talál az alkotásaimban majd mondanivalót akkor jó, ha nem talál akkor az én gondolataim nem állták ki az idő próbáját és őszintén szólva ez a síromban fekve engem nem nagyon fog mérgelődésre sarkallani.

2012. március 6., kedd

Restaurálás

Délelőtt tettem egy ígéretet, mely szerint mesélek arról a folyamatról amelyben egy régi alkotás újjá születik, most ezt teljesítem.

Először arról mesélek, hogy miért van szükség arra, hogy megmentsük a régi alkotásokat az enyészettől.
Ez az alkotás egy szálloda tulajdona és mint olyan, az idők során több helyen is megsérült (sajnos a szerzőjének a neve előttem ismeretlen, mivel a szignó vagy elkopott az idők folyamán, de az is meglehet, hogy soha nem is volt rajta feltüntetve) mint látható, de alapjába véve nem egy rosszul sikerült a szóban forgó vászon.

                                       

                                           Teljes kép. Mérete:140x95cm. Technika olaj-vászon                      
                                                                Szerző/alkotó: Ismeretlen     



                                   A nyíllal jelölt helyen a fotó készültekor még létező szakadás




                                                          Egyéb sérülések, karcolások...
                                       



                                                                         Itt is....




                                                   akárcsak itt és még sok helyen hasonló...
                                                                  


Egyszer régen egy érző és gondolkodó alkotó elme álmodott valamit és vászonra vitte a lelke egy darabját, tette ezt attól a megfontolástól vezérelve, hogy szépet adjon a világnak, valami maradandót, ami sikerült is hiszen a kép hátulját látva egy 80-90 éves festmény, az ami előttem áll az állványon. Alkotója régen eltávozott, viszont itt hagyott egy darabot önmagából, amit az utókor kötelessége megőrizni, hiszen mi a folytonosság, az időn átívelő kapcsolat, ha nem ez? Az idő kérlelhetetlenül kikezdte, mint a vásznat, mint pedig a keretet, a fentebb feltöltött képeken látszanak is a lepattogzások, sőt az egyik fotón körbekarikáztam egy helyet ahol még egy lyuk is volt, ami ma már nincs, mivel ezek kijavítása az első lépés a helyre hozatal rögös útján. A vászon hiányos helyeinek pótlása után következik a kép teljes tisztítása ami több módszerrel lehetséges, az eszközök első sorában a kenyérbél és néha a nyers burgonya szerepel, miután "babahajkefével" finoman lesöpörtem az évtizedek porát. Ez általában segít, de vannak esetek amikor ennél már több kell (hál isten ez nem ilyen eset). Miután előkerült a kosz alól a kép, a hiányos helyeken aláalapozom majd próbálom magam beleélni a hangulatába és színismereti tanulmányaimat segítségül hívva a mai pigmentek közül rátalálni azokra amelyek a leginkább megfelelnek az adott alkotás színskálájának. Ezután a kikevert színeket először egy semleges színű háttéren tesztelem ha jónak találom lassan odafigyelve, az eredeti alkotó modorára felépítem, a képet, javítom a hibákat törekedve, hogy a friss festék ne uralkodjon az eredeti felett sem színben, sem tónusát tekintve. De jelen pillanatban még itt nem tartok, így hát nem szaladok a dolgok elébe.....

Hamarosan.

Tegnap belefogtam egy régi festmény felújításába, amelynek fázisait ma délutántól fogom bemutatni.....

 Elkészült egy újabb "Hogyan készült" videó, amelyben látható, hogy miként készítettem el "Ádám és Éva - A Paradicsom elvesz...