2010. december 14., kedd

2010.12.14

12:44

Közeleg a karácsony...., egyre közelít, nem lehet kitérni az útjából,és ha hagyod akkor ledönt a lábadról.... Pedig de jó lenne elkerülni, elkerülni azt amivé vált, azt amivé tettük..
Karácsony hmmm, egyenlő ajándék, ajándék és a szeretet ezen az ünnepen sokak szerint egyenesen arányos az ajándék értékével... Pedig dehogy, mennyivel jobb lenne, ha az ünnep arról szólna csupán amiről valóban szólnia kellene, ez nem más, mint az együttlét, a szeretet. Időt szakítani egymásra, és azokra akiket nincs időnk a rohanó napokban felkeresni, jó alkalom lenne arra, hogy tudassa az ember azokkal akiket szeret, "hogy mégoly kevés is az együtt töltött idő, de itt vagyok ,és tudod,  bármikor itt leszek ha gondod támad.., hogy támogassalak ha csak egy jó szóval is, de azt őszinte szívből..."



Viszont másról sem szól csak,"mit kérsz?, mit kérek!"az  idióta évről-évre ismétlődő kérdések kijelentések sokszor a követelések ideje  a karácsonyé... Sehol az alázattal megköszönés, sehol egy hálás szó...Miért lett ilyen? miért tettük ilyen pénzben megvásárolhatóvá a szeretetet?
Na de sebaj, hála a Teremtőnek nem kötelező ebben sem részt venni.. Nem is fogok..ebben a formában biztosan nem.
Szebb lesz ha a műterem magányos meghittségében egy pohár vörös borral a kezemben alkotok.. Festek magamnak egy olyan világot amelyre vágyom.
Szebbet, jobbat, és kevésbé röghöz, és ösztönökhöz kötött világot..

2010. december 11., szombat

2010.12.11

Ma reggel felébredve kiötlöttem, hogy bejárom a jászsági tanyavilágot, hogy témát, és képeket készítsek, mert a téli tanyákban van valami ősi bölcsesség, tapintható az idő kérlelhetetlensége, az élet nehézsége a máló falakon, és a düledező épületeken.. Magamhoz vettem a fotóaparátot, és elindultam..
Délelőtt hullani kezdett a hó,de nem sok jelentőséggel bírt hiszen annál jobb, annál télibb lesz az amiért elindultam..Hatvan felé autózva Eger irányába indultam tovább, mert egy hatalmas méretű alkotás fogant meg tegnap este a fejemben, egy  kellemes vacsora közben. Ahogy említettem Egerbe folytattam tovább az utam, hogy elkészítsem a megfelelő képeket keretként, egy történelmi képhez, viszont a hó továbbra is rendületlenül hullott, végül úgy döntöttem megszállok éjszakára, és eltöltök itt egy estét, kikapcsolva mindent ami balanszt most az életemben... milyen jól tettem..Egész este a várost jártam rengeteg témát megörökítve.. Embereket a havas télben akik szaladtak az otthon melegébe.. Gyerekeket kiket kis hóemberré varázsolt az arcokba havat csapó szél.. Fiatalokat akik barátokkal örültek a Dobó téren egy forralt bor árus előtt egymásnak.. Sétáltam, és megérintett a közelgő ünnep minden csodája... Kézzelfoghatóvá vált a mindent betöltő szeretet, amely kiült a kipirosodott de mosolygó arcokra...

Nem történnek ok nélkül a velünk megeső dolgok, és események, mindennek célja van, csak oda kell figyelnünk, hogy mindenbe meglássuk a szépet. Hiszen ha ma nem köszöntött volna be ily hirtelen a tél, havat, és szelet hozva, talán soha nem lettem volna részese ezen csodáknak.., (nem maradtam volna Egerben éjszakára).Igen csodákról beszélek, példaként említem azt az öreg utcazenészt aki ebben a hózáporban a hidegben, is meleget lopott mindenki szívébe, harmonikájával.  Dalaival elbűvőlt minden arrajárót,  kinek ma ezen a zimankós esten a bazilika tövébe vitt el az útja.. csodálatos volt ahogyan játszott, és az is ahogyan az emberek megálltak hallgatták.. a szeretetben rejlik a legnagyobb erő... A szeretet amely képes megállítani, és mosolyt varázsolni mindenki arcára... nyitottá téve a szíveket, és a lelket..

2010. december 2., csütörtök

2010.12.02

Első bejegyzés. 09:16

Zord idővel köszöntött be a tél, december első napján,de nem csak az időjárás miatt, az ellen fellehet öltözni, viszont a lelkekben uralkodó fagy,és ridegség ellen semmi nem használ. Említettem az elmúlt hetekben egy jótékonysági rendezvényt (melyre az Anyák imája...imák földje című alkotást készítettem)amelyet sok jó ember önzetlenül segített megszervezni, de hiába volt a sok munka,(több, mint ezer névre szóló meghívó, és rengeteg emailen történt meghívás)az emberek, a közönség a segíteni akarás távol maradt, ezért az utolsó pillanatig kivárva..várva valami csodát, fájó szívvel de le kellett mondanunk a rendezvényt megköszönve mindenkinek a szervezésben való önzetlen munkáját. Ma is értetlenül állok az előtt a jelenség előtt, hogy ennyire érdektelenné vált a világ..Hiszen nem kellett vagyonokat kifizetni, és minden egyes fillér azokhoz a beteg gyermekekhez került volna akiknek lehet, hogy ez lesz az utolsó karácsonya...néhány forintból reményt adhattunk volna ezeknek a piciknek. REMÉNYT! Reményt a gyógyulásra, reményt egy utazásra, reményt néhány önfeledt pillanatra...ehelyett mit kapnak tőlünk egészséges emberektől? Lemondást, és érdektelenséget. Itt szeretném megköszönni azoknak akik segítettek, és mellé álltak a kezdeményezésnek önzetlenül, tiszta szívvel. Minden Művész kollégámnak,  Détár Enikőnek, és Rékasi Károly színművészeknek akik az első hívó szóra jöttek örömmel, és tiszta szívvel. Az Eger Hotel,és Park tulajdonosainak, Harmati László úrnak, Harmati Juditnak, és Harmati Péternek. Muhel Ágnes szálloda menedzsernek aki erején felül teljesített,és az ott dolgozó embereknek akik az utolsó pillanatig megtettek mindent a siker érdekében. Azoknak a cégeknek akik a termékeiket ajánlották fel a rendezvény lebonyolításához. Kiemelten megköszönöm két ember áldásos, és fáradhatatlan munkáját. Teleki Klára, és Ács Érmes Károly művészettörténész műtárgy szakértő barátomét. Ők ketten voltak ennek a kezdeményezésnek a lelke, és szíve. Nélkülük még ezen lehetőség sem jött volna létre. Isten áldja meg mindnyájukat. A bejegyzésem végén szeretném veletek megosztani egy barátom versét, amelyet elkeseredésében írt..Abban az elkeseredett pillanatban szedte rímbe a gondolatait, a közöny szülte fájdalmát amikor végleg búcsút intettünk ennek az eseménynek. Az eseménynek, de nem az ártatlan, és védtelen beteg piciknek...



Ősz és Fohász

---sleepwellnek---

névtelen levelek
milliárdjait írja ez az ősz
melyekben vádolja a nyarat
hogy elszökött
s már előre mocskolja a telet

éhes ölyv köröz
beszántott ürgelyukak felett

valahol
föláll majd visszaül
a Készülődés
egy vers
ijedtében dadogni kezd
mert szavak végére
nem tapad se rím se rag
csupán a semmi változik
s így minden
ugyanúgy marad

*

ments meg engem
a dolgok üres tekintetétől
kongó cicomáktól
hogyvagy-jólvagyok
közhelybarmaitól
önzéskagylókban hizlalt
gyöngy-özöntől
gyógyíts be
röpüléseknek-szánt
égi kalodalyukakat
s vágj ösvényt
mely erdőn átvezet
adj vágtát
izzó farkasharapást
e mindennapi
méla csordakút helyett

                                   (Kelebi István)                        

 Elkészült egy újabb "Hogyan készült" videó, amelyben látható, hogy miként készítettem el "Ádám és Éva - A Paradicsom elvesz...