2010. november 26., péntek

Második bejegyzés; Megfogalmaztam magamban szavakkal azt amiről a kép mesél, vagyis azt miről szerettem volna, hogy meséljen.


Egy beszélgetés kapcsán,amikor a jótékonysági aukcióról beszélgettem egy számomra nagyon kedves teremtéssel,belém hasított a felismerés, hogy milyen nagy hit, erő kell, és még több ima a ránk, a gyerekekre, és rajtuk keresztül a családra rót baj betegség legyőzéséhez..   Az alkotás bal oldalán látható két gyermek a gyermekek ártatlanságát szimbolizálják, és azt, hogy a betegség a baj nem néz bőrszínt, vallást, ahogyan a kép átellenes oldalán imádkozó anyák bőrszíne sem számít a közös sorsban, amely összebilincseli őket ebben a földi létben,ahogyan látható is egy erre szóló utalás a bilincs képében ,két előtérben térdeplő anyának a kezén. A gyermekek bekötött szeme azt az ösztönös élet szeretetet közvetíti ami minden gyermek sajátja, ahogyan nem látják a betegségüket, ha mégis, felülkerekedik bennük a játék szabadsága, a szárnyalás (papírsárkány), ügyet sem vetve az előttük vonagló betegségre,amely a földi lét sajátjaként a porban fetreng hiszen nem emelkedhet, és tudja ha győz is soha nem győzhet véglegesen, hiszen a szellem halhatatlan, és amikor a szellem hazatér ő továbbra is marad ezen a sártekén, ergo veszített.... A középső alak Jézus, az ő fenséges fényében, és megüdvözülve mindenki fölé magasodva( ezért is lóg túl a kép határain) Stigmái által ahogyan a biblia is írja gyógyulást nyertek a betegek,és megváltást a bűnösök Hozzá fohászkodnak az anyák , és ő az aki mindenki felé kitárja karjait felfedve a sebeit magához hívja a gyermekeket az anyákat, hogy benne, és általa, a hitük által eggyé válva boldogok lehessenek, egészségben, betegségben, életben, és halálban. A háttérben szereplő, és a gyászának fájdalmát az égbe kiáltó anya..., Rózsák közt térdepel, beborítják a virágok...azok a virágok, amelyek minden földön élő beteg gyermeket szimbolizálják. néhány rózsaszárról hiányzik a rózsa...az egy egy gyermek elvesztéséről mesél, de ezek a virágszirmok mind Jézus körül hullottak a földre,az imák földjére.., ez a láthatatlan föld azoké  az imáké amelyeket nap nap után mormolunk csendben mindig csak kérve...követelünk, nem köszönjük meg azt amit kaptunk...ezek az üres papírlapok a mi üres imáink rengetege. Mert az imának akkor van csak ereje, ha szívből, ártatlanul, és minden önzés nélkül őszintén jönnek ajkunkra..Úgy ahogyan csak az Anyák képesek imádkozni gyermekükért, ahogyan csak az Anyák tudnak köszönetet mondani az újabb reménnyel teli napért, és ahogyan csak az Anyák képesek hálát rebegni a gyógyulásért..  Mert az anyák általunk a gyermekeik által töltik minden napjukat az imák földjén, nem üres lapokat hajigálnak..hanem ők ott élnek, őszinte , önzetlen imáik segítségével . Ott élnek gyermekeik által,az imák földjén...Számomra is édesanyám összes imája (ami értem szólt sok álmatlan éjszakáján melyet  én okoztam a sok ballépésemmel)a legnagyobb ajándék amit valaha is adhat nekem...

2010.11.26

Első bejegyzés- 10:51


Régen nem írtam, pedig lett volna miről, de mégsem volt lelkierőm leülni a géphez írni.Napokkal ezelőtt elkészültem az "Anyák imája... az imák földjén" című alkotással, és már a következőkbe fogtam bele.. Mégis érzéseimben, zamatában az iménti képben vagyok még lelkileg. Nagyon sokat kivett a készülő kép belőlem, és mégis furcsa mód többet adott  vissza lelkileg. Most, hogy napok óta nézem a kész alkotást szinte hihetetlen a számomra az idő nagysága amíg elkészült.. Megváltoztatott a kép, még nem tudom mik is ezek a változások, még nem tisztult le bennem, csak azt érzem megváltoztam, mássá lettem.. Érdekes dolog, hogy egy gondolat szellemi eszenciája, fizikailag manifesztálódva hatással van arra aki a gondolatot formákká fogalmazta, alakokba oltotta. Bízom benne, másokra is hatást gyakorol majd.. Először nyilvánosan itt mutatom meg, és döntse el mindenki magában, hogy sikerült e valamit adnom ezzel az alkotással a világnak..

2010. november 18., csütörtök

2010.11.18

Első bejegyzés; 08:57

"Szép" novemberi reggelre ébredtem, köd, varjak károgása, nyálkás csöpögés a fákról...minden ami egy szép naphoz szükségeltetik...na persze;) Ténfergek itt magamban, majd leragadnak a szemeim, és eközben teli szájjal ásítozom. Bambulok ki a fejemből, és nosztalgikusan gondolok a nyárra, el sem hiszem, hogy néhány hónapja még ugyanitt 35 fok volt... most köd, és a 'nyirok (esmét magyartalannak sikerült lennem)az úr. brrrr.... Ez idő tájt mindig a "Karácsonyi ének Ebenezer Scrooge -a jut eszembe..pont úgy morgok erre a semmilyen időre ahogyan ő,... mindenre.
No ideje valami értelmes napi elfoglaltság után néznem....

2010. november 16., kedd

2010.11.16

Első bejegyzés 17:51

Eddig a percig nem volt miről írnom, mivel nem ismételhetem örökké azt, hogy dolgozom...De az imént történt valami. Valami ami egyszerre megdöbbentett, és megborzongatott. Ez a valami, egy néhány hete készült fotó.... Történt ugyanis, hogy szortíroztam a képeimet, amelyek között volt olyan is amelyet csak azért fotóztam, hogy teszteljem az akkor új fényképezőgépemet. A teszt abban állt, hogy hosszú zárnyitási sebességnél, (64 blend) mi az a a minimális fényerő, amely még aránylag elfogadható minőséget ad a fotónak. Hozzátartozik a történethez amikor ez a kép készült el spalettáztam az ablakokat,(félhomály volt, az időpont valamikor késő délután) vakut pedig egyáltalán nem használok,( viszont az itt látható fotón egy fotó programmal megemeltem a fényerőt, mert szerettem volna jobban látni mit is nézek...) ennyi a változtatás a képen egyébként teljesen eredeti... Na szerintetek mi ez a kép bal oldalán? Tényleg szeretném tudni, mivel én nem tudom.... Íme a kép. (Második képen az eredeti fényviszonyokkal....)

2010. november 15., hétfő

Második bejegyzés 21:06

 Ma nagy sokára (2 év) után eljutottam a helyi könyvtárba, és vissza vittem a 2005-ben kihozott könyveket. (nem kapkodtam el) Nagyon kedves fiatal hölgy a könyvtáros, és a vele folytatott beszélgetés alatt arra jöttem rá, hogy van remény. Van remény, vannak akiket még érdekel a könyv, a tudás, az érték. Nem holmi agysimító marhaságok tömkelege foglalkoztatta hanem igazi gondolatok.
Nagyon feldobta a délutánom a vele töltött beszélgetés. Van aki a kocsmába, én a könyvtárba fogok járni ha egy jót akarok itt a szűkebb környezetemben beszélgetni. No de, hogy ne legyen túl változatos a napom folytattam a már sokszor emlegetett képet. Milyen eredménnyel? Nos mindenki döntse el kedve szerint. Feltöltöm.....Próbáltam, de valami hibakódot jelez vissza a feltöltés fül, ezért holnap történik meg az imént megígért feltöltés.

2010.11.15

Első bejegyzés; 07:39

Több napja, hogy nem írtam. Nem volt miről írnom, az alkotás köti le minden percem... szándékom szerint egy valóban sokat mondó, mély üzenettel bíró alkotást szeretnék létrehozni... Minél inkább haladok előre, és formálódik a kép annál több gondolatot szül bennem is. Érzem, ahogyan társalog velem a saját vízióm, életre kelt a holt anyag....

2010. november 11., csütörtök

Második bejegyzés 19:54

Úgy érzem mára mindent ki vett belőlem a munkám, és én mindent kiadtam magamból amit akartam és amit bírtam.
A mai nap folyamán első alkalommal eszek néhány falatot, mert érzem a test megköveteli azt ami az övé, végülis üzemanyag nélkül semmi nem működik;)
Nem tudom honnan, miért, de arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ha esne a hó...amikor itt van akkor nagyon tudom utálni  a járulékos munkákat ami egyenes velejárója, a havazásnak de mégis most nagyon tetszene...illene a hangulatomhoz.. A műteremben ég a tűz..van ebben valami nyugodt, és fenséges..örömmel tölt el a békessége, és a jól végzett munka elégedettsége. Jól érzem magam. Nem lehet túl emelkedett az ahogyan jelenleg írok, viszont őszintén szólva semmi gondolatom nincs, és ez most jó. Nem baj az amikor kicsit megpihen az elme. Jó most "csak" úgy lenni, zenét hallgatni, szeretni az életet. Lehet, sőt biztos..keresek egy jó könyvet és belebújok...igen ezt fogom tenni. De azért mellékelem, a mai munkám eredményét. Jó éjszakát mindenkinek, békés álmokat.

2010.11.11

Első bejegyzés 15:47

Jól esik kicsit megpihenni. Muszáj, mivel  a huzamosabb idejű alkotó folyamat után, hajlamos vagyok nem meglátni alapvető anomáliákat a készülő alkotáson. Így pihenésképpen írok néhány sort.

Tegnap reggel óta festek, néhány óra alvás beiktatásával. A készülő képpel kapcsolatban nem is a festem szó a legmegfelelőbb, sokkal helytállóbb a birkózom vele. A munka folyamatában már most kijelenthetem, hogy eddigi életem legnehezebb képe a most készülő. Magam sem hinném el, ha nem látnám, ha nem én festeném minden centiméterét, lassan jobban ismerve,(kis túlzással) mint önmagam, hogy milyen hatalmas szellemi munka, és mennyire felégeti a tartalékaimat.
Viszont kevés dolog van a világon ami akkora örömet tudna adni, mint az, amikor  látom valami születését, valamiét ami addig nem volt jelen. Azt ahogyan alakot ölt és színbe öltözik, a vízió....Na de nem is szaporítom tovább a szót, vissza megyek az állványhoz és beszéljen most inkább az ecset....

2010. november 10., szerda

Második bejegyzés; 19:30


Nos valóban nem sok időm volt, (ma sem) hogy írjak néhány gondolatot. De ennek ellensúlyozására, most megosztom veletek, hogy hol is töltöm a napjaim nagyon jelentős hányadát.
Íme az én "birodalmam" ;)

2010.11.10

Első bejegyzés 15:02

Eddig nem jutott időm az írásra, teljesen leköt a készülő alkotás.Viszont közzéteszem, (remélem van akit érdekel) a jótékonysági gála végleges meghívóját.

 Minden kedves érdeklődőt, várunk szeretettel.


2010. november 9., kedd

második bejegyzés 20:37
                                                                                                 /mottó; Azzá leszel,amivé lenni akarsz..../        

Az emberi kapcsolatokról írtam reggel és a mai napon végig ezen gondolkodtam... a kapcsolatok finom, és bonyolult szövedékén...
Azon ahogyan behálózzák, és alakítják sorsunk, életünk... függünk másoktól, még azok is akik manapság divatosan harsogják a magányosság nagyszerűségét, az individum erejét...ahogyan reggel is utaltam rá az egyén ereje a közösségben rejlik...magamban gondolkodva kerestem az okait, hogy ez a vékony szövet miért foszlik el, és válik lassan semmivé...


A közösségben élő ember, egyben felelősségteljes, felelős a közösségért melyben él, és felelős önmagáért. Egy valódi egyéniség karizmatikus, egyenes gerinccel, határozott világ, és énképpel rendelkezik..Egy ilyen ember nem felel meg a mai kor új társadalmi berendezkedésének, a fogyasztói társadaloménak... Azért van az a sok divatos szingli életre buzdító, a "világ most csak érted van" jellegű film, magazin, és még ki tudja mi, (könyvet most szándékosan nem említek,mert feltételezhetően aki könyvet olvas (sajnos egyre kevesebben)az gondolkodik, aki gondolkodik nem könnyen vezethető (meg)) mert az által lehet azt sugallni, hogy az igazán boldog ember fogyaszt, és csak az az ember boldog aki fogyaszt. Ebben a silányuló világunkban azért egyre több a mentálisan sérült depressziós ember,mert keresnek valamit, de nem lelik, mivel az amit keresnek nem megvásárolható, és nem másokban keresendő. (Manapság szinte mindenki hajlamos önmagán kívül keresni azt amitől "Ő" egésszé lehet, pedig a megoldás mindenkiben ott lakozik) Elfeledték, vagy sosem tudták az utat afelé amit keresnek ezért önmagukat napról napra "meglepve" valami "igazán szükség sincs rá dologgal" , vagy röpke pár perces "gyönyörrel" igyekeznek pótolni ezen irányú hiányérzetüket...és ez így megy nap-nap után. Hmm ha ez nem a 22-es csapdája,akkor mi az? Tudom milyen nehéz dolog ebből kimászni, én is voltam ebben a helyzetben...Nincs rosszabb,egy társas magánynál, itt most nem szigorúan a párkapcsolati társas életre asszociáltam, hanem úgy összességében a körülöttünk élő emberek teljességére. Az egyén mentális halála, egyben a társadalomé is, és vice-verza, ebben az esetben is mint a természet minden területén létezik egy szoros szimbiózis az ok, és okozat között. De mire az okozat teljes mértékben megjelenik az ok visszafordíthatatlanná fog válni. Ez lesz a szabályok közé zárt paradox anarchia szép új világa...nem túl megnyugtató kilátások. Na jó lehet, hogy ma kissé sötéten látom a világot, esetleg még tévedek is. Meglehet.
Viszont azt tudom mi az ami jobbá, és mentálisan egészségesebbé tehetné a jelenleg regnáló helyzetünket.
Csupán egy szó...HIT.



Mindenkiben van egy apró rész valahová "elrejtve", ami semmi más célt nem szolgál, csupán annyit hogy meg legyen töltve hittel.
Én most nem a dogmatikus,és centralizált vallásokról beszélek, csupán a hitről ami mindenki szuverén magánügye. Mint ahogyan az is, hogy miben hisz, hiszen a lényeg a hiten van, és nem annak tárgyán, mert mik valójában a tárgyi fogalmaink? Definíciók csupán amivel megtudjuk határozni helyünket, identitásunkat, cselekedeteinket, képesek vagyunk a mindennapi életre. A hit nem definiálható, lényege az érzés. Az érzés amely által "jobbá lehetek napról napra", amely által tisztelem a körülöttem lévő világot, benne mindennel amit "ajándékba",és KÖLCSÖN kaptam. A hit lehetőséget ad napról napra, hogy válaszokat, és utakat keress, megerősít abban, számítasz a világban van értelme annak amit csinálsz, a hit magabiztosságot ajándékoz, mert magadban is hinni tudsz, mivel a hit nem etapok külön szekciója. Az vagy van, vagy nincs. A bejegyzésem elején a kapcsolatokról kezdtem el írni, és onnan jutottam idáig, de itt kapcsolódik össze a két dolog, az a közösség amely hisz valamiben, és hisz önmagában az egy erős, és egymást, az egyént tiszteletben tartó egység(nem politikai, hanem erkölcsi értelemben). Viszont amelyikben nincs hit abban más sem lesz, és ezáltal elgyengül, megosztódik, irányíthatóvá válik. Azaz megszűnik benne minden ami emberi, megszűnik az egyén,  (megszületett a "szürke massza")...azzá lesz amivé tették, és amivé hagyta magát tenni...marad belőle egy, egyszerű magányos fogyasztó...a "masszából"

2010.11.09

Első bejegyzés; 09:27

Nem értem azt a világot amelyben élek.
Nem értem az elidegenülést, nem értem az egymás iránti figyelmetlenséget.
Nem értem, hogy mivé lesznek, lettek az emberi kapcsolatok.

Amikor bekapcsolom a rádiót, vagy fellapozok egy könyvet, újságot, azt látom, hallom, olvasom, hogy az emberek vágynak a szeretetre, érintkezésre másokkal...., s mégis az ellenkezője látszik...érzelmileg egyre sivárabbá válik az életünk... Nem keressük a személyes kontaktust másokkal, magunkba zárkózva idegenedünk, távolodunk egymástól.
A lélek akár a gyémánt, csak csiszolásra mutatja meg szépségét, súrlódásra ragyog fel földöntúli szépségben, sziporkázón...  Önmagában fakó, fénytelen kavics mindössze...

Amennyiben csak az egymástól megkapható tapasztalást elkerüljük, ilyen-olyan indokkal, mi sem maradunk mások mint szürke érdektelen massza. Érdekes paradoxon, hogy az individum, a többiek által lesz egyén, a földi létünk nagyszerűsége éppen abban áll, hogy mindenki lehet egyéniség, hiszen a lélek annak született, de a többség elfeledte, vagy elfeledtette vele az a többség, aki által "gyémánttá" csiszolódhatna.
Hajlamosak vagyunk (én is sokszor) a külsőségek alapján megítélni egy embert. Mea culpa..
Megítélem a helyzetét, a tetteit. Pedig nincs jogom az ítélkezésre, mert az ítélkezőt is megítélik...
Igyekszem odafigyelni magamra, hogy ne ítélkezzem (van még rajta gyakorolni való), mivel ha az egommal nem is,de a lelkemmel tudom, nincs fölösleges élet..és minden élet ebben a formájában, ebben az időben,  egyetlen, és így soha többé nem megismételhető... Akkor is célja van, ha azt én nem értem, nem érthetem... Mégis szeretném megérteni,miért arra tartunk amerre? Holott ez a legtöbbünknek nem tetszik...

2010. november 8., hétfő

2010.11.08

Első bejegyzés 20:30
Hosszú,de érdekes,és sűrű nap áll mögöttem.
Elfáradtam.
Holnap folytatom....

2010. november 7., vasárnap

Második bejegyzés 15:46

Élvezetes számomra ezen a képen dolgozni,szeretem,hogy fel kell építeni apránként.
Szeretem,de sajnos egyre kevesebb lehetőség van az ilyen képek megalkotására,mivel rettenetesen időigényes,és nem jut idő azokra az "alkotásokra" amikből az alkotó ecsetet, festéket, kenyeret tud venni. Sajnos a művészet "halálát" az fogja okozni,hogy a nagy rohanásban, a megrendelések rövid határidejének teljesítésének lázában, pont az fog el veszni, amiért a  gyűjtő/megrendelő az alkotást kéri, ez pedig a művészet. Lassan felváltja a teremtést a termelés.

Szeretek teremteni, egyszer valahol azt hallottam, hogy a "világ legboldogabb emberei, verejtékben fürödve térnek meg este az otthonukba" ez az én olvasatomban annyit tesz, az igazán boldog embert a munka, a munka általi teremtés teszi boldoggá, az érzés,hogy számít a keze munkája, fontos az amit tesz, mert így ő is hozzájárul ahhoz, hogy a világ, a mi világunk szebb, és teljesebb legyen..
Mindannyian,csak addig élünk igazán amíg szükség van ránk, és arra amit teszünk. Láttam életerős friss nyugdíjasokat elsorvadni amikor több évtizednyi munka után hirtelen egy olyan új élet ritmushoz kellett volna alkalmazkodniuk, amelyet képtelenek voltak megszokni, megfakultak, szükségtelennek érezték a létük, majd egy napon eltávoztak. Pedig, csak meg kellett volna látniuk maguk körül a szépet, és új addig a munkájuk miatt meg nem tett dolgokat kipróbálni.(persze ilyenkor mondhatjátok, hogy hol van arra pénze egy nyugdíjasnak, vagy úgy általában egy magyarnak) Tudjátok nem minden a pénz, a világ legpesszimistább emberei között tartanak bennünket (magyarokat) számon, mert a boldogságot egyenes arányban nézzük a pénztárca vastagságával. Pedig mennyi,hely van neked is, akárcsak a szűk környékeden ahol lehet egy nagyot sétálni, és semmibe sem kerül. Vagy a barátokkal összeülni beszélgetni, az sem vagyonokat igénylő elfoglaltság, mint ahogyan a családdal együtt töltött idő egy társasjáték fölött sem pénznyelő időtöltés...és mit kapsz ezért a "csekély" befektetésért cserébe? Mindent! Boldogságot, megértést, nyugalmat, és rengeteg szeretetet. Csupa olyan dolgot melyek  igazán számítanak, érzéseket amelyek feltöltenek, és hitet amely által erőt kapsz a folytatáshoz. Végül, de nem utolsó sorban azt az érzést, hogy van helyed a világban. Van egy közösség ahol szeretnek olyannak, és annak ami vagy!s Számítasz, és rád is számíthatnak, ahol annak érezheted magad amivé teremtve lettél, egy kiegyensúlyozott embernek. Nincs másod mint amit megéltél, amit a jelenben teszel az határozza meg  a jövőd, minél többet teszel, annál szélesebb lehetőségeket tartogat számodra az előtted álló életed.. S egyszer amikor elszólítanak innen valóban gazdagon felrakodva távozhatsz e világból, pedig valójában semmit nem viszel azok közül amiket most fontosnak vélsz..

Se ház, se kert, se kripta; / mindent elfújt a szél. De a gyökerek élnek s visszakötnek / a születetlen születés tápláló mélyföldjébe…; De hány bölcsőhelyünk van, / míg a végsőben megnyugodni térünk?...
/ Rónay György : Kakucsi Rózsák /

2010.11.07

 Első bejegyzés12:48

Az első bejegyzésemben,szeretnék meghívni minden kedves olvasómat,egy jó hangulatú nívós kikapcsolódásra.Talán érdekel titeket,amennyiben igen akkor sok szeretettel várunk.


MŰVÉSZEK A BETEG GYERMEKEKÉRT ELŐZETES MEGHÍVÓ - JÓTÉKONYSÁGI AUKCIÓ,MŰVÉSZETI GÁLA

A HOTEL EGER***& PARK**** SZÁLLODA és a
dunapART-café Irodalmi és művészeti portál
közös rendezésében

2010. december 04-én/szombaton/ Eger patinás szállodai komplexumában /Eger, Szálloda út 1-3./

JÓTÉKONYSÁGI AUKCIÓT, MŰVÉSZETI GÁLÁT szervezünk
Az EGRI LEUKÉMIÁS, DAGANATOS ÉS IMMUNHIÁNYOS GYERMEKEKÉRT ALAPÍTVÁNY JAVÁRA

A Hotel Eger***&Park**** AKCIÓS csomagot hirdet meg,
mely az akciós szállásajánlaton túl tartalmazza a rendezvényen való részvételt is

dec. 03-án
Zenés - Irodalmi Café-EST a Hotel Bárban,
Borkóstolás, beszélgetés a művészekkel

dec. 04-én
“MECÉNÁS-AGRIA” címmel

JÓTÉKONYSÁGI AUKCIÓ
MŰVÉSZETI GÁLA
/neves előadóművészek fellépésével/
KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS
SVÉDASZTALOS ÁLLÓFOGADÁS
JÓTÉKONYSÁGI ESTÉLY, BÁL/Élő Zene/
BORMUSTRA

dec. 05-én
Wellness programok
/úszómedence, pezsgőfürdő, élményfürdő, finn szauna, aroma-; jég-; fény-; só-; gőz kabinok, masszázsok és a fitness terem/

Kellemes kikapcsolódás, rendkívüli művészeti program és felüdülés várja
2010. december 03 - 04 - 05 - én
a Hotel Eger&Park Szállodában
Válassza ki a legmegfelelőbb programot és időben foglaljon szállást!

Nagy szeretettel várunk Mindenkit!

lion és Edu
http://dunapart-cafe.net

Harmati László ügyvezető igazgató, Muhel Ágnes Szállodavezető
http://www.hotelegerpark.hu

Szobafoglalás:

Recepció:
Tel: 36/522-200, 36/522-222, 30/370-5192
Értékesítés:
Tel: 36/522-290, 36/522-222, 36/522-242, Fax: 36/413-114
info@hotelegerpark.hu, ertekesites@hotelegerpark.hu

A művészeti rendezvényről érdeklődni:
Teleki Klárinál/sleepwell/ a dunapART-cafén belső levélben és a
telklara@gmail.com email címen lehet

/A részletes program és a kedvezményes szállásajánlat hamarosan jön!/

2010. november 6., szombat

Második bejegyzés 18:51

Leszállt az est..szeretem az ilyen napokat, csendes alkotással telt. Reggel bele kezdtem az alakok megfestésébe,megnyugtató érzés az amikor már biztosan fogom a készülő mű egészét. Látom megszületni, fizikai valósággá válni a gondolatot. Most annyira megvagyok telve a vászon energiájával, az alkotási folyamat izgalmával, hogy szétfeszít a tettvágy.. Ilyenkor érzem igazán, az élet örömét. A biblia azt mondja, hogy Isten a saját képmására megteremtette az embert..Valóban. Úgy hiszem,ez nem a külsőségeinkben nyilvánul meg, hanem abban az általa belénk oltott képességünkben,hogy képesek vagyunk az alkotásra,valami létrehozására, egyszóval valamiféle teremtésre, de ugyanígy megadatott a pusztításra is a lehetőségünk. Szabad döntésünk az,hogy a kettő közül melyikkel élünk többet. Hitem szerint a teremtés,és a pusztítás elválaszthatatlanok egymástól,mert a kettő együtt adja meg az egyensúlyt, a tettek mögötti szándék határozza meg ennek is,és annak is a pozitívumát,vagy a negatív oldalát. A tett, a teremtés nem más,mint a szellem szándékának a manifesztációja. Tapasztalás! Tapasztalás amely által a saját, és az emberiség kollektív tudása bővül. Hiszek abban,hogy mielőtt az anyag értelmezhető formai valósággá válna,kell egy teremtő gondolat az átalakuláshoz, majd ez a teremtő gondolat alakítja (a mi fizikai megtestesülésünk közvetítésével)át az anyag fizikai valóságát,a gondolat fizikai lenyomatává. Így válik az energia (gondolat) tartalommal töltött tapasztalássá, s amely így már értékkel telve visszatér abba a szférába amelyből vétetett. Reggel azt írtam,hogy "fontosnak hitt apróságokkal töltjük életünk",most belátom tévedtem. Tévedtem,mert ezek az apróságnak hitt "mini teremtések" adják ki azt az egészet amit a világunknak nevezzünk, ezek a tapasztalások viszik előre az emberiséget.. Ebben rejlik a mi "isteni képmáshoz" való hasonlatosságunk..

2010..11.06

Első bejegyzés; 06:46

Ismét rám köszöntött egy új nap,tele reményekkel..habár jobban belegondolok, azt kell látnom,hogy a tegnapi nap is ezt az ígéretét hordozta magában végül mégis morózussá váltam estére. Éppen a napfelkeltét nézem az ablakon át,és elmélkedem.Elmélkedem arról a számomra fel sem fogható "messzeségről",hogy századokkal,és ezredekkel ezelőtt is ugyanezen égitest ébredését,pont így végig nézhette valaki,ugyanígy bele kezdett a napi teendőibe,élt és tette az apró,mégis fontosnak vélt dolgát,akárcsak Te,vagy én...A nap azóta is minden reggel kel,de hol vannak már azok a régi tanúk...Félelmetes,hogy egyszer majd én is "régi tanúvá" válok. A fontosnak tartott dolgaim semmivé,jelentéktelenné lesznek.....

Miközben ezek a gondolatok futnak át az agyamon,rásandítok a tőlem balra lévő képre,igyekszem erőt gyűjteni,és az alkotáshoz szükséges lelki töltést elérni. Beleélem lelkem a kép mondanivalójába,és várom,hogy megszólítson,mesélni kezdjen.... Festőként nem teszek mást,mint az a tolmács aki egyik nyelvről lefordít egy másik nyelvet. Beszélgetek a vászonnal,a vásznon keresztül valami több,valami felettem álló "megfoghatatlannal".Hallgatom, figyelem az érzéseket amelyek bennem, de általa születnek formálódnak képpé,hordozva üzenetét a Teremtőnek....Ezeket az "üzeneteket" nekem az ecsettel csak le kell írnom. Szavakat a festék,a szavak,érzések erejét a színek nyelvére...

2010. november 5., péntek

Második bejegyzés 18:06

Néhány előre be nem tervezett kacskaringó után ismét a műteremben vagyok.

Kifújom magam....,éééés kezdem.
Ahogyan délelőtt mondottam,elzarándokoltam egy új pantallót beszerezni,mivel fekete nem volt a birtokomban.
Ez gyorsan megtörtént.
Utána sikerült megismerkednem az itt székelő multiknál dolgozó,honfitársaim hozzáállását,mint a vevőkhöz,mint pedig a munkájukhoz.Történt ugyanis,hogy egy általam eddig kedvelt építőipari,szakáruházba betértem ecset kimosóért,amikor kiválasztottam,és egyenlíteni állt szándékomban az árcédulán található összeget, révedezésemből feleszmélve vettem tudomásul,hogy minden kassza üres...ténfergek,nézelődöm többed magammal..erre egy ott dolgozó szakkartárs udvariasan közölte hogy,bizonyos technikai okok miatt fizetni az ügyfélszolgálatnál lehet...!  -???? Értitek az "ügyfélszolgálaton" ahol egy darab pénztár gép sincs!!! Na mindegy,-gondoltam-.és elzarándokoltunk a kijelölt koordinátához,majd ott sor alakzatba rendeződve vártuk,míg szólít a annyira áhított hang.."következő.." Talmi remény,és hiú ábránd volt várni,mivel egy a kasszázáshoz dilettáns ember próbálta kilottózni a sor elején tartózkodó sorstársunk egy szem zsáknyi fúgázójának az árát.nem sok sikerrel..Több eon-nyi várakozás után eluntam a bebetonozódott helyemen ácsingózni,ezért szépen vissza pakoltam a még ki sem hűlt helyére azt,amire szükségem lett volna. Ezután,bátorkodtam megszólítani egy az éppen magánéletét munkaidőben telefonon élő illetékes "elvtársat",egy abbéli kérdéssel,hogy "hol is tudnám elhagyni ennek a nagybecsű műintézménynek a falait,amennyiben nem óhajtom a továbbiakban igénybe venni a pénzemért,árut nevezetű szolgáltatásukat?" mire ő,felemelt mutató ujjával csendre intett.....Uhhh A saját pénzemért az értünk,és miattunk ott "dolgozó" szolgáltatóipari "szakember csendre int..hmm azért ez már sok(k) volt...Hasonlóan visszafogott hangon,mint imént,ismét feltettem a hely elhagyási lehetőségeire vonatkozó kérdést,mire felháborodott hangon türelemre intette a telefon másik oldalán csevegő partnerét,(a felháborodás nekem szólt)
Majd ezen a hangon folytatva nekem szegezte a kérdését"Nem látja,hogy telefonálok?"...Hijnye gondoltam magamban,azért ennek fele se tréfa. Ezért a hozzám intézett stílusban,és hasonló hangnemben igyekeztem röviden,tömören számára is jól felfoghatóan tudomására hozni azon tényt,mely szerint itt ő az alkalmazott,és nem én,továbbá, szégyenletes,hogy a pénzét itt elkölteni szándékozó embereknek kell vigyázzba állni,mert ő éppen turbékolva tölti az idejét,holott ennek fordítva kellene történnie. Emberünk kissé visszafogottabban,néhány szó telefonba történő elmormolása után,teljes mértékben rám figyelt,és már már megfelelő udvariassággal a hangjába,(miközben a mellettünk található csavarokat tartalmazó polcsorhoz lépett)megkérdezte,hogy milyen méretű szárnyas anyát kértem az imént...

Ezek után,én csak ott álltam,és néztem...néztem ezt a húsz év körüli "namostminekisnevezzelek"alakot,és nem tudtam mit szólni. Csendben,harmadszor is feltettem az arra irányuló kérdésem,melyik ajtó vezet ki a szabad,friss levegőre,ha nem vásároltam semmit? Valamilyen csoda folytán eljutott kérdésem lényege a pici fejecskébe amin végtelenül buta tekintet ült,és végre meg is mutatta...Enyhén felpaprikázva elautóztam egy pár saroknyival arrébb székelő kis festékboltba,ahol is nagyon kedvesen,gyorsan,és szakszerűen kiszolgáltak. És grátisz,mosolyogtak ami manapság már ritka kincs,és milyen jól tud esni......

Kilencedik nap..

Első bejegyzés 8:28

Jó reggelt...,és ma tényleg az.Kevés alvás után,de mégis kicsattanóan ébredtem,hiányát sem érzem a koffein tartalmú stimulálóknak.Tavaszi a hangulatom,csicseregnek a madarak a műterem mellett, 9 fok van ,és állítólag akár húsz is lehet belőle délutánra.
Az egyetlen negatív momentuma az előttem álló napnak,hogy ma veszünk végső búcsút a Zsuzsi édesanyjától. Nem is igazán lesz lehetőségem a kép folytatására,mivel mennem kell valami alkalomhoz illő fekete nadrágot beszerezni,és az autóra is ráférne (ha más nem),egy külső mosás...

2010. november 4., csütörtök

A háttér kialakítása
Harmadik bejegyzés 21:35

Lassan alakul a kép,jelenleg a háttér "felépítésénél "tartok. Ez tekinthető az alapnak amit még fényben,és színekben fel kell emelnem.
Második bejegyzés 12:15

Intézem a napi dolgaim,és növelem a telefonszámlám,közben azon kaptam magam,hogy órák óta a műteremben ülök,és már magamhoz is tértem,de még mindig nem vettem kézbe az ecsetet.Délelőtt beszélgettem néhány régen látott barátommal,és tényleg régen láttam őket.Reniéknek is tíz hónapos a pici,még nem is láttam,de a Renit is akkor láttam utoljára amikor,még a másállapot elején volt. Mikor is..?hmm ja igen tavaly március elején amikor a kiállításomat rendezte. Jól szervezett esemény volt...csinosak voltak a segítő kolléganői......,és finom,friss volt a pogi is,ami nem egy hátrány egy verniszázs esetében,mert idehaza sokan csak ezért,és nem a művészet miatt járnak ilyen eseményekre.

Emlékszem egy esetre,(nem mostanában történt)egy ismerős/barát kollégának nyílt kiállítása a volt Zichy kastélyban Budán.Ha rendezvényre megyek mindig megtisztelem azzal az ott lévőket,hogy igyekszem alkalomhoz illő öltözetet viselni,mivel akár egy kiállítás,akár színházi előadásról van szó,az ott a kultúra szentélye,de legalábbis arra a rövid időre annak szentelődik,és Thália előtt mégsem tűnhetek slamposnak,(ez sajnos nem mindenkinek fontos)ebben az esetben egy tört fehér ing,és egy sötét szürke vászonnadrágot viseltem,fekete bőrcipővel(ennek később lesz jelentősége).No ezután a kis kitérő után folytatom a történetet. Miután megtörtént a megnyitó kötöttebb,ünnepélyes része,és a jelenlévő emberek vegyülni kezdtek, kistányérral a kézben nézelődtek a festmények közt járkálva.(A tányérokon "falatkák",és az elmaradhatatlan hungaricum a "sajtos pogi")A többségnél kulturált emberhez méltóan ebből is,abból is ízlésesen néhány darab az említett konyhai felszerelésen. Igen ám,de nem mindenki tartozik ebbe a kategóriába,vannak az úgynevezett "enni járók",no ez a szekció is két csoportra osztható (egy valamiben mindkettő azonos bármilyen kiállításra elmennek témától,alkotótól függetlenül,vér komoly,már-már a hozzáértést sugalló arccal nézelődnek,és ezen faj képviselői fellelhetőségi területe szűken az asztal,és annak szoros környezetére koncentrálódik. Mintegy jelezve a territóriumot) többnyire az első csoportba tartozók csak belsőleg,és azonnali felhasználásra fogyasztanak,a családjukkal,ismerőseikkel,barátaikkal nem óhajtják megosztani a kiállításon "szerzett"élményeiket(ezek főleg kulinárisak) Ellenben a második csoportba tartozó egyedek efféle tevékenysége a gyűjtögető életmód,és mennyiségét tekintve a közétkeztetés határ mezsgyéjén lavírozik. Nekem szerencsém volt,mert egy igen ritka példánnyal sikerült találkoznom ezen a becses rendezvényen..származtatását tekintve,a második csoport,sznob alfajának,némi művészi külső mögé álcázott kategóriájába tartozott. (nagyapám mondogatta anno..fiam mindig van lejjebb..) Történt ugyanis,hogy ünneplő vasárnapi ruhámban álldogálok a fal melletti lépcsőfordulóban,(mellettem,balkézről az italokkal teli asztal)amikor hozzám lép a fentebb említett Darwini mélységeket feszegető külsejű (lehet,hogy a hiányzó láncszemmel találkoztam?)szerzet.Köpenyének(ami könyörögve sírt egy kis esőért,mert úgy talán éri még sanyarú létezésében egy kis víz.-Sokan azt hiszik,hogy a művészet közeliség egyben ápolatlanságot is takar.Ez hatványozottan igaz a festészettel szemben.-De számomra ez a sztereotípia soha nem volt értelmezhető)zsebei dagadtak,a bennük rejlő szalvétába göngyölt majonézes falatkák,és a "sajtos pogik" százától...Rám néz,és végtelenül leereszkedően megszólít.

-Pincér töltsön egyet a fehérből... egy pillanatra meghökkentem,azután lopva körbesandítottam,felmérve intim szférám határait,hogy talán más is tartózkodik velem idebent..de nem,-konstatáltam- ez a fura jószága az Úrnak tényleg nekem szólt. Kedvesen,és bájosan rámosolyogtam,majd szóra nyílt az édes szüleimtől származtatható hangképző szervem.

-Természetesen "uram" a szárazból,vagy esetleg megkínálhatom a félszárazból. De ha megengedi ajánlanám önnek az itt található vörösborok bármelyikét.
-FEHÉRET!
-Mári...
-TÖLTSE MÁR...!
Hozza a fajától elvárható viselkedést. gondoltam magamban,miközben töltöttem..
-Megkérdezném,ha nem veszi tolakodásnak,milyennek találja a kiállított képeket? kérdeztem
-NINCS SOK IDŐM A MEGNÉZÉSÜKRE! válaszolta,MIVEL SIETEK!tette hozzá két nagy falat,és az azoknak leöblítésére tett kísérlete közben..
-Kérdésem azért tettem fel,(folytattam)mert érdekelne,hogyan látja ön az alkotásokat,mivel szubjektív véleményem szerint a most látható,kiállított alkotásai a művésznek nagyban eltérnek az eddigi munkáin láthatóaktól,határozott előre lépést ért el az anyagok felhasználása,és a képeken látható fények láttatásának terén.. Megállt a keze poharastól,a levegőben,félúton a szája felé.Most rajta volt a csodálkozás sora.
- Ön nem pincér?
-Nem! mondtam -Néhányan azt állítják rólam,hogy festőművész vagyok. Fejeztem be a mondatot.
Ekkor olyan bambán nézett rám,hogy istenemre meg is sajnáltam a szerencsétlent. Motyogott valamit azután elviharzott. Mint később hallottam (tavasz lévén) nem sokkal arrébb,egy óra hátránnyal nyílt egy másik kiállítás is.....

Nyolcadik nap

Első bejegyzés 7:44

Jelenleg ébredezni próbálok,holott már hajnali ötkor talpon voltam néhány óra alvás után. Még semmiről nincs gondolatom. Kissé lassúnak tűnik a ma reggeli butolása az agyamnak. Pedig este,mindig tudom,hogy szükségem lenne több alvásra,de akkor annyira magabiztosnak tűnik,a reggeli fittség ígérete..És amikor reggel jelez az a........ ébresztő,hóhérért kiáltok,olyankor az országomat adnám még félóra alvásért.
Lassan ébredezek,habár inkább kókadozásnak nézz ki.....Talán egy kávé segít..igen kell egy kávé,vagy egy erős tea..vagy..tök mindegy mi csak legyen benne koffein. Megyek intézkedem "ajzószer" ügyben,és ahogyan 'Svárci mondta, "visszatérek"

2010. november 3., szerda

Második bejegyzés 20:46

Ismét beesteledett,jól telt,és jól eltelt a napom,na ma tényleg sikerült végigdolgoznom a kiszabott időt,látszik is a képen,egész jól haladok vele..habár lehet,hogy csak magamat igyekszem erről meggyőzni..Sok tervem van (a Jóisten ismét kuncog)
-Hallom ám ahogyan odaföntről belenevetsz a tenyeredbe,és meg kell,hogy mondjam neked,nem szép dolog kinevetni azt akit Te teremtettél.
Na szóval vannak terveim,és ismét modellt kell majd hozzá keresni. Barátaim,na az nem egyszerű eset ám.. Sokan félreértik,(és a kész képen festmény előtt állva csodálkoznak rá,hogy -Jé ez tényleg én vagyok,meg - Úristen hát ezt nem is gondoltam volna..)mivel amikor elkészítés előtt állnak a fotók,amelyek a majdani festménynek szolgálnak alapul,akkor azt hiszik,hogy a művész nőhiánytól hajtva érez késztetést ezen fotók elkészítésére. Apropó fotók,a múltkoriban egy kereskedelmi rádiónál készült (megérdemlik a reklámot,Class Fm)riport közben felvetődött kérdésként,(és nem ott kérdezték először)hogy manapság is úgy dolgoznak a festők,mint régen,Mármint abban a tekintetben,hogy felvonul az aparáttal a művész majd a helyszínen expresszív módon megfesti az alkotását..Nos van aki így dolgozik,viszont vannak a műtermi festők (amilyen én is vagyok)akik fotót felhasználva dolgoznak,mivel a fénykép kiváltja a modell napokig való kínzását a beállított pózban,a festőt pedig megkíméli a modell sóhajtozásától,annak mocorgásától,és egyéb,az emberi mivoltából eredő összes szükségletének elviselésétől,arról nem beszélve,hogy nem utolsó szempontként állandó fényviszony van a fotón,mivel fotó.. A kérdés második részében elő került az is,hogy az nem csalás? Nos biztos vagyok abban,ha Rembrandtnak,vagy Vermernek lett volna fényképezőgépe akkor használta is volna,de mivel az nem volt ezért az akkori kor vívmányait használták,úgymint a camera lucidát,és a camera obscurát,ami ha úgy vesszük a fényképező ősének tekintendő.Nos igen vannak terveim,és vannak ötleteim,de majd később írok róluk,még bennem is ki kell forrniuk egésszé..

Hetedik nap

Szerda 10:30 Első bejegyzés;

Ma is,mint mindig hajnalban felébredtem,még szokatlan,a derengő fény,ahogyan a párás üvegen is van mit szokni.
Ilyenkor nézem a plafont,próbálok rákoncentrálni az előttem álló nap feladataira.
-Régóta tudom,hogy teljesen felesleges ez az időtöltésem. Morfondírozok magamban,tisztában vagyok,hogy már ébredés után megszegem az az napra tett fogadalmaim..... Nem nagy dolgokról van szó,csak néhány apróság amit ilyenkor aznapi feladatul kitűzök,pl; rendet rakok a műhelyemben,vagy megállás nélkül végig dolgozom a napot,vagy ma,ha földre szállt angyalok égi kara fog szerenádot adni az ajtóm előtt,akkor sem fogok másra  csak a képre figyelni...
Szép tervek,de,tudom,hogy a terveim maximum arra lesznek jók,hogy a Jóisten ismét kacaghasson rajtam,így reggel tájt.

Ma ismét  nem egy vidám dolog volt az amivel elvonta a figyelmem.
Elhunyt egy kedves barátom édesanyja.
-Reggel,amikor telefonon beszéltem Zsuzsival,a sírástól alig értettem valamit is abból amit mondani akart. Próbáltam vigasztalni,de még számomra is pusztán üres,és értelmetlen frázisoknak tűntek a szavaim.Nem is tudom mit lehet ilyenkor mondani? Vagy van-e értelme mondani bármit is?
Mit tehetnék ebben a helyzetben? Nem tudom.

2010. november 2., kedd

 Harmadik bejegyzés.18:35

Délután kaptam egy visszajelzést a Soproni kiállításomról,ami a Haller villában látható.
Szívet melengetően említette meg az illető telefonon,hogy mekkora örömet,és erőt adott neki,az alkotásaim egy némelyike. Ennél többet egy alkotó nem is várhat ebben a földi létben,ekkor valóban azt érzem adok valamit az embereknek,képes vagyok szólítani a lelküket,és nem hiába való időtöltés az amit teszek.

Egy gondolattal búcsúzom mára; Nincs hiába való élet,és nem kapunk olyan keresztet amelyet nem tudunk elviselni,a keresztünket magunk kértük,minél nehezebb annál szebb,és annál inkább nem magunk miatt hordjuk..az ego,mi elhiteti,hogy más keresztet érdemelnénk,és ha valaki elhiszi ezt,az vesztese lesz az életnek,elbukik,mert feladja,keresve önmagán kívül bűnbakot. Nincs hiábavaló sors,és nincs az a megbocsájtás amely tűrné,ha valaki megválik az élettől,akár az által,hogy felemészti magát...az élet egy ajándék,még ha sokszor nem is hisszük el...ajándék amelyet nem lehet visszaadni,de végig lehet élni.mert nem az az erős aki nem bukik el,hanem az aki ha számtalanszor is elesik az élet pofonjaitól,annyiszor feláll,és képes folytatni az útját,tenni azt amiért született,amiért neki ide kellett jönnie...Végül pedig boldog az,kinek az életében,csak egy olyan ember van aki önmagáért szereti..Nekem boldog az életem,mert van egy valaki akit úgy,és olyannak szeretek amilyen,nem kell sem többnek,sem jobbnak lennie..,de jobban kell hinnie magában,és az életben..ezek a sorok most elsősorban neki(C v S),és persze mindenki másnak is szólnak...
Második bejegyzés 12:51

Miért van az,hogy amikor minden rendben van,és kiegyensúlyozott a lelkem,nem megy az alkotás,de amikor kínoznak az emlékek,az elmúlt,meg nem élt szerelmek érthetetlen bánata,régi örömök szentimentális fájdalma akkor repül az ecset. Beleélem magam a múltba,és tisztán látom,hogy hol,és mit rontottam,mit tennék másképpen. Száguldok az életem bejárt ösvényein,betekintek a zsákutcákba..Mindenütt látom az akkori önmagam,távoliak ezek a képek,és mégis közel vannak..megtudom érinteni,fogni...van amelyik megsimít,de van amelyik belém mar...A legszebbek okozzák a legnagyobb fájdalmat...
Állítólag,egyes megvilágosodott bölcsek szerint halálunk után,egyfajta köztes létbe kerülünk ahol,mintegy újraélve tapasztalásainkat szembesülhetünk,azzal amit a vállalt feladatainkból sikerült teljesíteni,és azokkal a hibákkal amit elkövettünk....Nem tudom,de lehet,hogy ezt hívják pokolnak? Mert szembesülni a hibáimmal,téves döntéseimmel talán a legfájóbb,legnehezebb dolog amit csak eltudok képzelni.....

Negyedik,ötödik,és hatodik nap

2010.11.02-07:13

Kedd; Első bejegyzés.

Az elmúlt néhány nap mély lelki egyedüllétben telt el. Köszönhető egyrészt az óra átállásnak,nekem ilyenkor lelassul az idő,hirtelen időmilliomosnak érzem magam. Fura dolog ez,még számomra is viszont élvezem az érzését. Szeretem a korán jövő sötétedést,a közelgő tél zamatát,és az Ünnep közelgő pillanatait... Este amikor a fényárban úszó sírok között kerestem fel az eltávozott rokonaim,és egykori barátaim,hogy az emlékezés gyertyájával tisztelegjek előttük,felidéztem a régen elmúlt boldog pillanatokat. De a számtalan sír között van egy sírhant,amely előtt mindig hosszasan megállok,(ehhez a sírhoz,csak akkor megyek,mikor egyedül lehetek) nézem a fényképet,amely a fejfát díszíti,megérintem a követ melynek hideg érintése süti a bőrt az ujjaimon,s amely örökre elfedi a földet,azt a földet amely magába zárja a testét annak kit egykor szerelmemként becéztem..Állok,és imádkozom,nézem,és próbálom elfogadni,még ily sok eltelt év távlatából is a "többé nincs"rideg tényét...

- Mennyi ideje is? kérdem,és magam döbbenek meg a válaszon
-Már tizenkettő.
Már oly régen..? hiszen pillanatoknak tűntek az évek..de nem! Emlékezz vissza,-szorítom rá magam- emlékezz,mily soká tartott amíg elengedted magadban..amíg elfogadtad,azt amit nem lehet elfogadni..,hogy nincs többé...
-Megszólítom.
Itt állok a sír mellett amely magába zár.Akárcsak azon a júliusi napon amikor örökre elmentél,fogtam a kezed,ott voltál mellettem,és mégis felfoghatatlan távolság választott el Tőled,s ma még messzebb vagy.
Neked ott,és akkor megállt minden,nem fogott többet rajtad az idő kérlelhetetlen szigora.Mindörökre fiatal,és szép maradtál,ahogyan mindig is szeretted volna..hiszen hányszor mondtad cinkosan nevetve
-Drágám én soha nem leszek nagymama,és én hányszor korholtalak ezért...pedig Te tudtad..,és ha akkor figyelmesebb vagyok,láthatom a szemedben megbúvó huncutság mellett az ott bujkáló szomorúságot.Láthattam volna,hogy Te,már akkor tudtad,mindent tudtál...Láthattam volna abból is,ahogyan élsz,gyorsan,mindent akarva,és mindig keresve kérdéseidre a válaszokat,mert siettél,hiszen Te Tudtad..,nincs időd...Már tizenkét éve..mint évszázadok.....
Itt állok most...egy gyertyaszállal a kezemben,s nézlek......Nézlek,s Te alszol csendesen,megpihenve....,az évek háborítatlan suhannak el...,tova e hant fölött,arcomra lassan ráncokat vés a rohanó idő.. .A világ fordul körötted,évre,év hajlik,míg Te békésen pihensz,alszod örök álmod....sírod fölött száz virág nő.....e virágok közt lepkék járják tündértáncuk....aludj Kedvesem... aludj békében.....