Már kisgyermekként elbűvölt az éjszakai égbolt. Annak csillogó csodái. Volt idő, mikor azt gondoltam, hogy azok lyukak az ég mélykék kárpitján és azokon keresztül szűrődik át a nappali égbolt fénye. Még kissrác koromban sikerült elcserélnem egy akkor távcsőnek hitt(azóta már tudom, hogy pólustávcső volt) kis apró tubust és éjszaka kiosontam a lakásból (bocs anyu;)).. ) az eget bámulni. Szerettem volna megfejteni a titkukat, s ha nem lettem volna annyira lusta tanulni, mint amennyire akkor az voltam, ma valószinűleg csillagász lennék;) Rengeteget olvastam a csillagokról, igazából mindent ami eltudtam érni a szülőfalum kis könyvtárában. Majd felnőtt fejjel teljesült a gyerekkorom álma és lett egy távcsővem amelyet fejlesztgetve beletanultam az asztrofotózásba. Ez ismét harmincegynéhány év távlatából visszahozta a már régen eltemetett vágyat és kutató izgalmat amelyet gyerekként olyannyira szerettem. Kérdezheted kedves olvasó, hogy miért is írom én ezt most le? Nos azért, mert igaz, hogy mostanában az időm szűkössége miatt nem jutott időm arra, hogy az ég csillagait fűrkésszem, ellenben többen kérdezték tőlem anno, hogy milyen eszközökkel készítem a fotóimat, melyeket az mélyűrről készítek. Így most, hogy már itt a blogban van szerencsém tartani az olvasóimmal a kapcsolatot megragadtam az alkalmat és mutatok képet arról az eszközről, mellyel a fotóim készültek, amellyel az éjszakát szoktam fűrkészni..és mindarról amit látni szoktam.. Talán néhányan kedvet kaptok, hogy éjszaka kimenjetek a szabad ég alá és oda felnézve rácsodálkozzatok a világ szépségére, amit sokszor annyira természetesnek vélünk, hogy észre sem vesszük azt...
és távcsővel a Great nebulae in Orion
az Andromeda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése