Elveszíteni......

Ritkán írok egy nap több bejegyzést, de annyira nehéz most a pillanat és annyira nincs kivel megosztanom, hogy remélni tudom, az ha írok megkönnyebbülést hoz.

Talán ebben a néhány sorban mely a saját gondolatom hűen megfogalmazódik mindaz ami most szét szakítja a lelkem.

Elveszíteni Téged, mint jeges ujjak markolászó szorítása testemen belül.
Elveszíteni Téged, mintha elnyelne a sötét végtelen űr.
Elveszíteni Téged, magam elvesztését jelenti,
Vergődő lelkem halk sikolyaként tör fel belőlem némán a hiányod okozta iszonyat
Magam elé nézve idézve fel szemed rebbenését, ajkaid sarkában megbúvó cinkos mosolyod
karjaid ölelését.
és
Nem értem, nem értem azt miért nem szerethetlek tovább
Miért kell, hogy úgy nézzek mint egy idegen innentől kezdve Reád.
Nem értem, hogy múlik érzések tüze egy pillanattal később nyomtalan.
Minden vágyam Téged szeretni, de már nem tudom hogyan.
Hogyan tudnám mindezt Neked megadni, hogyan tudnám magamból a legtöbbet mutatni.
Kérnélek, hogy szerelmeddel segíts, de félek már szólni
Elakadt a szó
Néma a gondolat
Jó volna csak múlni...