2012. április 30., hétfő

Tréfa...

Így éjszaka idusán azon gondolkodom a Jóisten vajon tréfás-e mindenható kedvében mikor teremt?
Megszületünk, felnövünk... Választunk egy sorsot, de lehet, hogy a sors válasz bennünket. Megyünk egy úton amelyet úgy éreztük kijelöltek a számunkra. Lépdelünk és mindig sziklákat kell kerülgetni. Ráléptem egy útra már nagyon régen, mikor letértem róla az sors/isten vagy valami mindig visszalökdösött rá. Végül amikor megadtam magam az akaratnak mely játék bábuként lökdösött és a számomra kijelölt úton slattyogok úgy érzem mintha csak egy jó tréfa lennék amin a Jóisten elszórakozgat, lehetőségeket mutogat majd beint. Majd újabb lehetőségeket mutat, majd ismét beint. Tudom azt mondják a keleti bölcsek nem beint..Tanít.. Ez most szerintetek komoly? Tanít azzal, hogy adott egy tehetséget, adott lehetőséget annak kiteljesítésére, éveket adott a tanulásra és amikor beérett a gyümölcse, és leszüretelném nem tudom hol eladni a gyümölcsét... Valamit rosszul csinálok, de nagyon szeretném tudni mit? Amikor mások dolgában segítek akkor nagyon jól tudom kihez, mihez kell fordulni, de a saját dolgaimban teljesen vakon vagyok tanácstalan. Volt aki azt mondta rossz helyre születtem..lehet,de ezen nem tudok változtatni, hiszen nem mehet mindenki el innen. Van aki azt mondja örül a képeimet látva,mert látja, hogy vannak még néhányan akik nem adták meg magukat a silány tömeggyártásnak.. Megtisztelnek ezek a szavak, de vajon jó az, hogy nem állok/álltam be a sorba? Mire hajtok egy olyan világban ahol az egyetlen és sokak szerint üdvözítő életforma az amikor élsz a mának. Egy ilyen világban törekedni a maradandóra egy nagy marhaság és aki ilyenre törekszik egy nagy marha...Vagyis ezek szerint én is az vagyok. Nem tudom mit kellene tennem..? Tömeggyártva becsapni a képeket vásárló közönséget azt hazudva, hogy amit tőlem kapnak az mély művészet, igaz ebből megélhet egy alkotó, vagy Don Quoite módjára szélmalomharcot folytatva lassan éhen dögleni, annak esélyével, hogy halálom után valaki nagyon jól él az alkotásaimból? Semmi bajom azzal aki egyszer talán jól fog élni belőlük, de szeretném én is élvezni a munkám gyümölcsét még éltemben..semmint kapjak egy csomó koszorút holtomban.Nem vagyok megkeseredve, még akkor sem ha ez a soraimban annak is látszik. Egyszerűen tanácstalan vagyok..ennyi és nem több... Jó lenne egyszer kapni egy útmutatást nekem is. Amíg megkapom addig is dolgozom tovább, alkotok és battyogok az úton amit valamiért..talán tréfából a Teremtő számomra kijelölt..remélem nem az út végéig fog nevetni rajtam.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

 Elkészült egy újabb "Hogyan készült" videó, amelyben látható, hogy miként készítettem el "Ádám és Éva - A Paradicsom elvesz...