Ki ír itt...?

Amikor belefogtam a blogom írásába valamikor 2010 harmadik harmadában, feltett szándékom volt, hogy a művész és ne a magánember szólaljon meg a betűk szaván...Vajon hol válik el a kettő egymástól? Első hallásra mondhatnád, sehol... pedig ez nem így van. Elsősorban mindig embernek vallottam magam és csak ezt követően a hivatásom elkötelezett művelőjének. Ezen sorok között is inkább búvik meg a művész, a művészt kergetik gondolatai, holott a bennem élő ember kiegyensúlyozott, érdekes ellentmondásnak tűnik nekem is sokszor, holott ez nem egy feloldhatatlan paradoxon.. Képzeld el a színészt, ki a színházból kijőve is maradna Bánk Bán, avagy Napóleon vagy bármi más amely szerepet éppen játssza hivatásának magas fokú elvárásai szerint. Valóban egy kicsit művész maradok akkor is amikor éppen nem festek, ahogyan természetesen embernek is megmaradok az állvánnyal szemben. Ettől függetlenül nem evidens, hogy az útkeresés melyet művészként teszek, az kihatna az életem más területére is.. Ahogyan egykori nagyra becsült tanárom és egyben mesterem mondta... "Amikor alkot fiatalember akkor nem számít más csak az ami ön és a vászon között történik,mert ott a festészet, ott az alkotás...." Ahogyan ez igaz az alkotás közben úgy igaz megfordítva is, mikor privát szférám határain belül tartózkodom, nem számít más csak az ami ott és akkor történik.
Mindig az adott percben élj,(természetesen tervezz, hiszen a tervek hozzásegítenek a folytonossághoz és mutatják az irányt, mely sokszor nem is az aminek látszik) abban tapasztalj, ott kell helytállnod,ott és akkor. Mindig az adott perc és pillanat az amit birtoklunk,csak az a miénk. A múlt már kifolyt ujjaink közül, a jövő túl ködszerű, de a jelen itt van..pont itt, pont most Neked van itt nem másnak. Ne engedd elszáguldani, hanem pattanj a hátára és ne hagyd, hogy levessen onnan. Ragadd meg és éld át a pillanatot.. Szeresd akit szeretsz, vagy szerethetsz, hiszen nem tudod lesz-e következő perc mikor még vele lehetsz.. Nem számít más csak az ami akkor és ott történik. Ne feledd az alkotás is a vászon és a festője között jön létre... Légy te a festő, minden más a vászon... Alkoss, alkosd meg a boldogságod. Változtasd át a rosszat, jóra,a csúfat, szépre. Teremts meg egy boldogabb világot, fesd át a félelmeid, erővé. Olyan erővé amely eggyé kovácsol azzal , akit szeretsz, kit neked adott a pillanat egykoron, az a pillanat amelyet átéltél akkor amikor rád talált. Ott nem gondolkodtál, csupán éltél. Nem akartál semmit és minden tiéd lett.... Tiéd lett a pillanat örökkévalósága, mert akkor művésszé lettél, és festettél egy boldogabb világot Magadnak...