2010. november 7., vasárnap

Második bejegyzés 15:46

Élvezetes számomra ezen a képen dolgozni,szeretem,hogy fel kell építeni apránként.
Szeretem,de sajnos egyre kevesebb lehetőség van az ilyen képek megalkotására,mivel rettenetesen időigényes,és nem jut idő azokra az "alkotásokra" amikből az alkotó ecsetet, festéket, kenyeret tud venni. Sajnos a művészet "halálát" az fogja okozni,hogy a nagy rohanásban, a megrendelések rövid határidejének teljesítésének lázában, pont az fog el veszni, amiért a  gyűjtő/megrendelő az alkotást kéri, ez pedig a művészet. Lassan felváltja a teremtést a termelés.

Szeretek teremteni, egyszer valahol azt hallottam, hogy a "világ legboldogabb emberei, verejtékben fürödve térnek meg este az otthonukba" ez az én olvasatomban annyit tesz, az igazán boldog embert a munka, a munka általi teremtés teszi boldoggá, az érzés,hogy számít a keze munkája, fontos az amit tesz, mert így ő is hozzájárul ahhoz, hogy a világ, a mi világunk szebb, és teljesebb legyen..
Mindannyian,csak addig élünk igazán amíg szükség van ránk, és arra amit teszünk. Láttam életerős friss nyugdíjasokat elsorvadni amikor több évtizednyi munka után hirtelen egy olyan új élet ritmushoz kellett volna alkalmazkodniuk, amelyet képtelenek voltak megszokni, megfakultak, szükségtelennek érezték a létük, majd egy napon eltávoztak. Pedig, csak meg kellett volna látniuk maguk körül a szépet, és új addig a munkájuk miatt meg nem tett dolgokat kipróbálni.(persze ilyenkor mondhatjátok, hogy hol van arra pénze egy nyugdíjasnak, vagy úgy általában egy magyarnak) Tudjátok nem minden a pénz, a világ legpesszimistább emberei között tartanak bennünket (magyarokat) számon, mert a boldogságot egyenes arányban nézzük a pénztárca vastagságával. Pedig mennyi,hely van neked is, akárcsak a szűk környékeden ahol lehet egy nagyot sétálni, és semmibe sem kerül. Vagy a barátokkal összeülni beszélgetni, az sem vagyonokat igénylő elfoglaltság, mint ahogyan a családdal együtt töltött idő egy társasjáték fölött sem pénznyelő időtöltés...és mit kapsz ezért a "csekély" befektetésért cserébe? Mindent! Boldogságot, megértést, nyugalmat, és rengeteg szeretetet. Csupa olyan dolgot melyek  igazán számítanak, érzéseket amelyek feltöltenek, és hitet amely által erőt kapsz a folytatáshoz. Végül, de nem utolsó sorban azt az érzést, hogy van helyed a világban. Van egy közösség ahol szeretnek olyannak, és annak ami vagy!s Számítasz, és rád is számíthatnak, ahol annak érezheted magad amivé teremtve lettél, egy kiegyensúlyozott embernek. Nincs másod mint amit megéltél, amit a jelenben teszel az határozza meg  a jövőd, minél többet teszel, annál szélesebb lehetőségeket tartogat számodra az előtted álló életed.. S egyszer amikor elszólítanak innen valóban gazdagon felrakodva távozhatsz e világból, pedig valójában semmit nem viszel azok közül amiket most fontosnak vélsz..

Se ház, se kert, se kripta; / mindent elfújt a szél. De a gyökerek élnek s visszakötnek / a születetlen születés tápláló mélyföldjébe…; De hány bölcsőhelyünk van, / míg a végsőben megnyugodni térünk?...
/ Rónay György : Kakucsi Rózsák /

1 megjegyzés:

  1. Sajnos így van: "addig élünk igazán amíg szükség van ránk"..
    Amiről írsz, azt mindenki akkor érti meg igazán, mikor belép az utolsó harmad előszobájába...persze lehet szépíteni, boldoggá tenni az ott töltött pillanatokat is, ahogy írod, s tanácsolod...de a hátralévő idő zsugorodása olyan alattomos és kegyetlenül gyors folyamat, hogy frusztrálttá teszi az ember lelkét, a legerősebb, legambiciózusabb ember lelkét is megtépázza...lehet persze szépségeket keresgeti, a gyönyörű természethez menekülni, meglátni az apró csodákat, s mosolyogni, mosolyogni...IGEN ez a helyes! Én is ezt mondom másoknak...küzdj a szép pillanatokért!..DE tudjuk mindnyájan, hogy hatalmas erőpróba ez az IDŐ-vel való küzdelem, mely mindennap gonoszul beléd harap,s megtépáz... /ennyit fűznék csak a gondolatodhoz/

    Szép verset hoztál...én is mutatok egyet...: Bízva abban, hogy talán valami jót mindig tartogat mindenki számára ez a fránya IDŐ..:)

    Ady Endre:VALAMI MÉG KÉSZÜL

    Ha szívem bomlott, bús malom
    S várok rémes pozdorja-sorsra:
    Jön hirtelen egy nyugalom.

    Ha így szólok: már mehetek,
    Nem jöhet már új, sem jó, sem rossz,
    Ütő vágy éri szívemet.

    Az élet már adott sokat,
    Bódítót, furcsát és keservest,
    De még valamit tartogat.

    VálaszTörlés